Összeomlás?! (2)

A napokban napvilágot látott egy új megállapodási szerződés Brüsszelben, amit egyelőre nem fogadtunk el. Ez is mutatja, mennyire csődközeli helyzetben van az egész Unió. Izland és Görögország a komplett kontinens lehet a legújabb áldozata a pénznek és a kapzsiságnak. Emellett persze nem lehet úgy elmenni, hogy Kishazánkat ne venném nagyító alá: alig két hét múlva közel 3.000 orvos mondhat fel, a csőd szélén állnak az állami közlekedési társaságok, összeomlás fenyegeti a BKV-t - s ez csak pár példa a sok közül.

Szeptember 20-án a MÁV-Start által kiadott közlemény alapján ma sokkal többen választják a vasutat utazáshoz, mint korábban. Ezt mutatja az is, hogy a pénteki, vasárnapi és ünnepnapi InterCity vonatokra szinte lehetetlen helyet foglalni. Az elővárosi vonatok hétköznapokon amolyan heringes dobozhoz hasonlítanak leginkább. Noha hülyén hangozhat, de ez nagyon is rendben van. Még annak ellenére is, hogy a sokak által drágállt jegyárak ellenére is nálunk a legalacsonyabbak a viteldíjak a környező országokhoz képest. Persze, az már más kérdés, hogy egyes vonatok minősége ezzel nem igen van összhangban (...) Lényeg a lényeg: összeomlás fenyegeti a MÁV-ot. Fokozatosak a pénzkivonások, a dolgozók segélynek is alig nevezhető bérért dolgoznak, felelnek több ezer életéért.

Az összeomlás első jelét a 38 mellékvonal bezárása jelentette. Az akkori vélemények szerint ezeken a vonalakon a buszok párhuzamosan közlekedtek a vonatokkal és egyszerűbben bizonyult a vonatokat megszüntetni. Pedig ha az ember a józan paraszti eszével gondolkodik, akkor kis hamar rájön, hogy a buszok átszervezése jószerivel semmivel sem járt volna, de ehelyett inkább a vasút ment. Noha azóta több vonalon is újraindult a közlekedés, ám mindig sok a szürke vonal a MÁV térképén. Az így felszabadult szerelvények átcsoportosítottak más vonalakra, így öröm az ürömben, hogy a menetrend ezáltal sok helyen bővült.

Második jele az infrastruktúra elmaradása. Amíg a főbb szakaszokat folyamatosan újíttatják, fejlesztik, addig az alacsonyabb prioritású vonalakra ügyet sem vetnek. Itt szeretném kiemelni az egyik kedvenc mellékvonalamat, a 42-est és a 43-ast (Pusztaszabolcs - (Dunaújváros) - Rétszilas). Itt az egyszerűbb megoldást alkalmazzák, tehát inkább átadják a terepet és az utasokat a buszoknak, és így a vonatok ritkítva közlekednek. A 43-as vonalon például naponta alig 4 járatpár közlekedik, pedig akár óránként is járhatnának, ha a buszokat kicsit visszavennék; ez a Paksig tartó szakaszra különösen igaz, dehát azt már mikor megszüntették... (...) S akkor ne is beszéljünk a kocsik, mozdonyok, állomások állapotáról. Úgy vélem, nincs olyan melléknév a magyarban, amivel ki lehetne ezt fejezni. Sok helyen például önkéntesekkel és minimális pénzösszeggel simán meglehetne oldani. Erre egy nagyon jó kontraszt Érd alsó állomás. Amíg a peronok EU-s színvonalon vannak, addig a felvételi épület az összedőlés széln van a volt jegypénztárral együtt. Külsőleg átfestették, de ez mit sem változtat a helyzeten.

Jelen írásommal nem kritizálni akarom a magyar vasutat, csupán felhívni a figyelmet arra, hogy hamarosan nem lesz vonat 'mivel utazzunk. Tőlünk, utasoktól csak egy kis odafigyelés kell, a politikától meg csak egy kis pénz. Nem nagy dolog ez, ugye?!