Részlet egy monológból: "Szeretném ezt, kéne meg az is, jól jönné még amaz is... (x idő múlva) Jaj de jó, hogy végre megvannak!" - Kérdés: mi hiányzik a fenti részletből? Ha rájöttél, CSAK akkor olvasd tovább!
Az emberek 99,9%-a vagy azt mondja, hogy semmi, vagy azt, hogy nincsenek konkrét megnevezések. Azonban csak a maradék ~0,1% tudja az igazi választ: a köszönöm. Ez a szó hiányzik fentről. A köszönet, a hála. Sok ember nem jut el oda, hogy azért, amit kap, és azért, amilye van, hálát adjon. Hálát az Istennek, vagy legalább egy köszönömöt annak, akinek mindezeket köszönheti. Csak egy egyszerű, pár betűs szó, mégis a legnehezebb kimondani, nemde? S hogy' miért? A mai emberek sajnos mindent természetesnek vesznek. Természetes számukra, hogy van lakásuk, pénzük, kajájuk, autójuk és még vég nélkül sorolhatnám. Elfelejtik azonban, hogy sokak számára ezek szó szerint elérhetetlen álmok. Persze, most lehetne bizonygatni, hogy ki-mit ért el élete során; ám nem szabad elfelejteni, hogy az alapot valahogy' meg kellett teremteni, alapítani, s ezt meg kellene köszönni! Sokszor hallom azt, hogy az emberek szidják az Istent, hogy bizonyos dolgokban nem segít nekik, vagy nem adja meg nekik azt, amit kértek. Ám érdekes módon egyszer sem hallottam azt, hogy bárki is megköszönt volna bármit is neki. A mai ember sajnos nagyon öntelt, egoista. Kérdezem tehát: miért olyan átkozottul nehéz kimondani azt a szót, hogy köszönöm?! Naponta egyszer felküldeni egy köszönöm szót az aznapi dolgokért, mindösszesen egy, azaz egyetlen másodpercet vesz igénybe; nagy időpocsékolás, ugye?
Tanuljunk meg tehát hálásak lenni és gyakrabban használni a köszönöm szót és szinonímáit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése