Ilyenkor az év végén sokan szokták értékelni az elmúlt évet, s idén én is így teszek. 2011 nálam a változás éve volt.
Tél: Az év első negyede csupán egyetlen említésre méltó dolgot hozott: végre megtudtam, milyen érzés pótvizsgázni. Politológiából kicsit el voltam maradva, így második nekifutásra ugyan, de sikerült.
Tavasz: A papi jelentkezésemet fénysebességgel visszavontam. Nem adom meg Ferenc atyának azt, hogy röhögjön a markában, mert ő készített fel és milyen ügyes volt.
Nyár: Röviden összefoglalva: "Houston, baj van!" A nyár első felében a semmiből hirtelen rám talált egy szolnok megyei valaki. Alig pár nap után azt vettem észre, hogy kéz-a-kézben utazunk a vonaton. Mindketten úgy hittük, Cupido végre jól végezte a dolgát. Aztán rábasztunk, és nem kicsit. Kora augusztusban egy félre sikerült SMS miatt lavina indult el, aminek a végén a szakítás állt.
Ősz: Ez az az időszak, amit még a mai napok sem tudok felfogni. A német RTL egyik saját gyátású sorozatát (Alles was zählt) évekig kísértem figyelemmel, és a mai napig is az egyik legjobbnak tartott sorozatom. Korábban naívan mindig is azt kívántam, hogy bárcsak én is egy olyan világba csöppenhetnék; bárcsak valósággá válna a sorozat. Nos, ma már belátom, hogy bárcsak ne tettem volna ezt! A sorozat ugyanis ha nem is teljes egészében, de valósággá vált. A sorozatban az egyik kedvenc főszereplőm (Roman Wild alias Dennis Grabosch) agydaganatot kapott, majd kb 20 résszel később meg is halt. Ősszel nagyban facebookoztam a suliban, amikor az exemmel történő egyik beszélgetés során kiderült, hogy agydaganata van. Akkor tökre az az érzés fogott el, mint a filmekben: én csak ültem ott a monitor előtt, fel sem fogtam, hogy mi van, körülöttem meg csak ment tovább az élet. ~8 év. Ennyi időm lenne helyrehozni kettőnk kapcsolatát, de nem tudom, hogy hol is kezdjem el. S az idő egyre csak fogy... (...) Sikerült új munkahelyet is találnom: Match, a Mammut -1 szintjén.
Tél: Osztályba többen elterveztük, hogy indítunk egy saját, netes rádiót, ám ez nem jött össze. Csatlakoztam a PFLAG-hez, ahol jelenleg hír- és kommunikációs igazgatóként tevékenykedem. Voltam látogatáson az Indexnél és az MTV-nél. Rám talált egy csepeli valaki, akivel most levelezek, s talán január elején találkozunk is - aztán, lesz-ami-lesz. Kaptam beutalót CT-re agydaganat gyanújával.
Összefoglalva: Ezt az évet úgy elbasztam, ahogyan azt kell. Se papság, se szerelem, s már csak 7,5 év. Így, karácsony táján csupán egyetlen kérésem lenne: gyógyuljon meg az exem; ha nem lehet, akkor gyógyuljon meg, de inkább én kapjak rákot; ha ez sem lehet, akkor csak simán vegye el a Jóisten az utolsó "kincsemet": az életemet!
Istenem, Örök Atyám! Szent kezedbe adom lelkem! Légy jóságos bírám és engedj haza országodba mennem! (katolikus temetési ének)
Jézusom, ha jön a végnap, ismerj engem magadénak! Homlokom piros Véred; tied vagyok, úgy ítélj meg. Jézus, add, hogy hozzád térjek; veled haljak, veled éljek! (katolikus népének)
Tél: Az év első negyede csupán egyetlen említésre méltó dolgot hozott: végre megtudtam, milyen érzés pótvizsgázni. Politológiából kicsit el voltam maradva, így második nekifutásra ugyan, de sikerült.
Tavasz: A papi jelentkezésemet fénysebességgel visszavontam. Nem adom meg Ferenc atyának azt, hogy röhögjön a markában, mert ő készített fel és milyen ügyes volt.
Nyár: Röviden összefoglalva: "Houston, baj van!" A nyár első felében a semmiből hirtelen rám talált egy szolnok megyei valaki. Alig pár nap után azt vettem észre, hogy kéz-a-kézben utazunk a vonaton. Mindketten úgy hittük, Cupido végre jól végezte a dolgát. Aztán rábasztunk, és nem kicsit. Kora augusztusban egy félre sikerült SMS miatt lavina indult el, aminek a végén a szakítás állt.
Ősz: Ez az az időszak, amit még a mai napok sem tudok felfogni. A német RTL egyik saját gyátású sorozatát (Alles was zählt) évekig kísértem figyelemmel, és a mai napig is az egyik legjobbnak tartott sorozatom. Korábban naívan mindig is azt kívántam, hogy bárcsak én is egy olyan világba csöppenhetnék; bárcsak valósággá válna a sorozat. Nos, ma már belátom, hogy bárcsak ne tettem volna ezt! A sorozat ugyanis ha nem is teljes egészében, de valósággá vált. A sorozatban az egyik kedvenc főszereplőm (Roman Wild alias Dennis Grabosch) agydaganatot kapott, majd kb 20 résszel később meg is halt. Ősszel nagyban facebookoztam a suliban, amikor az exemmel történő egyik beszélgetés során kiderült, hogy agydaganata van. Akkor tökre az az érzés fogott el, mint a filmekben: én csak ültem ott a monitor előtt, fel sem fogtam, hogy mi van, körülöttem meg csak ment tovább az élet. ~8 év. Ennyi időm lenne helyrehozni kettőnk kapcsolatát, de nem tudom, hogy hol is kezdjem el. S az idő egyre csak fogy... (...) Sikerült új munkahelyet is találnom: Match, a Mammut -1 szintjén.
Tél: Osztályba többen elterveztük, hogy indítunk egy saját, netes rádiót, ám ez nem jött össze. Csatlakoztam a PFLAG-hez, ahol jelenleg hír- és kommunikációs igazgatóként tevékenykedem. Voltam látogatáson az Indexnél és az MTV-nél. Rám talált egy csepeli valaki, akivel most levelezek, s talán január elején találkozunk is - aztán, lesz-ami-lesz. Kaptam beutalót CT-re agydaganat gyanújával.
Összefoglalva: Ezt az évet úgy elbasztam, ahogyan azt kell. Se papság, se szerelem, s már csak 7,5 év. Így, karácsony táján csupán egyetlen kérésem lenne: gyógyuljon meg az exem; ha nem lehet, akkor gyógyuljon meg, de inkább én kapjak rákot; ha ez sem lehet, akkor csak simán vegye el a Jóisten az utolsó "kincsemet": az életemet!
Istenem, Örök Atyám! Szent kezedbe adom lelkem! Légy jóságos bírám és engedj haza országodba mennem! (katolikus temetési ének)
Jézusom, ha jön a végnap, ismerj engem magadénak! Homlokom piros Véred; tied vagyok, úgy ítélj meg. Jézus, add, hogy hozzád térjek; veled haljak, veled éljek! (katolikus népének)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése