Megírva: 0:50, 2012. 02. 15.
Budapestről sok minden elmondható, de az, hogy akadálymentes, egyáltalán nem. Ma már kimozdultam otthonról, és bementem a suliba, meg a belvárosba egy-két dologért, és meg kell hogy mondjam, nagyon elfáradtam. Kilométer magas buszok, siető sofőrök - ma is majdnem volt egy néhány balesetem. Dél körül be kellett mennem a Fővám térre. A BKV útvonaltervezőjével akadálymentesített útvonalat kerestem. A Gellért térig még el is jutottam, de onnan már gyalog kellett mennem. Oda-vissza 2,5 km, ami nem távolság, de fél lábbal... amikor visszaértem, leültem a buszmegállóba, és azt hittem, meghaltam. Nagyon elfáradtam. A villamosra nem tudtam volna felszállni, és mindkét irányba alacsonypadlós buszt kellett fognom - meg sem kell említenem, hogy a menetrendben így megjelölt járatok közel sem úgy közlekednek, mint ahogyan oda le vannak írva. Ha a sétát meg akartam volna spórolni, szó szerint meg kellett volna kerülnöm az egész világot. Gondolkodtam, hogy 7-essel Astoria, majd 9-essel Kálvin, de ott az aluljáró... aztán eszembe jutott, hogy Ferenciekről 15-ös, de már megint ott az aluljáró. Hihetetlen, hogy egy 2 milliós főváros ennyire el legyen cseszve! Sehol egy mozgólépcső vagy lift. Ezek után el sem merem képzelni, hogyan lehet közlekedni babakocsival vagy kerekesszékkel. A másik, ami gáz, hogy a Szabadság-hídon nem megy semmi, csak villamos, amire a hozzám hasonlók nem tudnak felszállni. Gyalázat! Ami a hab tortán: ma késő délután lesz egy félig randi jellegű találkozóm. Ilyen közlekedéssel ötletem nincs, hogy hova fogunk tudni menn vagy mit fogunk tudni csinálni. Köszönöm, Budapest!
Budapestről sok minden elmondható, de az, hogy akadálymentes, egyáltalán nem. Ma már kimozdultam otthonról, és bementem a suliba, meg a belvárosba egy-két dologért, és meg kell hogy mondjam, nagyon elfáradtam. Kilométer magas buszok, siető sofőrök - ma is majdnem volt egy néhány balesetem. Dél körül be kellett mennem a Fővám térre. A BKV útvonaltervezőjével akadálymentesített útvonalat kerestem. A Gellért térig még el is jutottam, de onnan már gyalog kellett mennem. Oda-vissza 2,5 km, ami nem távolság, de fél lábbal... amikor visszaértem, leültem a buszmegállóba, és azt hittem, meghaltam. Nagyon elfáradtam. A villamosra nem tudtam volna felszállni, és mindkét irányba alacsonypadlós buszt kellett fognom - meg sem kell említenem, hogy a menetrendben így megjelölt járatok közel sem úgy közlekednek, mint ahogyan oda le vannak írva. Ha a sétát meg akartam volna spórolni, szó szerint meg kellett volna kerülnöm az egész világot. Gondolkodtam, hogy 7-essel Astoria, majd 9-essel Kálvin, de ott az aluljáró... aztán eszembe jutott, hogy Ferenciekről 15-ös, de már megint ott az aluljáró. Hihetetlen, hogy egy 2 milliós főváros ennyire el legyen cseszve! Sehol egy mozgólépcső vagy lift. Ezek után el sem merem képzelni, hogyan lehet közlekedni babakocsival vagy kerekesszékkel. A másik, ami gáz, hogy a Szabadság-hídon nem megy semmi, csak villamos, amire a hozzám hasonlók nem tudnak felszállni. Gyalázat! Ami a hab tortán: ma késő délután lesz egy félig randi jellegű találkozóm. Ilyen közlekedéssel ötletem nincs, hogy hova fogunk tudni menn vagy mit fogunk tudni csinálni. Köszönöm, Budapest!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése