2/16/2012

Az eddig összesen feltöltött 68 (ezzel együtt 69) bejegyzés közül ez az első, aminek nem tudok címet adni. Egyszerűen semmi nem jut az eszembe. Ez már a korral jár...? (...) Mint azt rendszeres olvasóim tudhatják, kb. egy hónapja igen csúnyán elestem az iskolába menet, és egy hónap házi őrizetet kaptam. Hiszem azt, hogy ha az emberrel valamilyen rossz történik, akkor hasonló mértékű jó fog történni. Istenem! Kérlek, add, hogy ez a jó ő legyen! S hogy ki az az ő? Íme:


Ma egy igen érdekes napom volt. Végre sikerült behoznom majd' egy hónapos lemaradást szinte minden téren. Péntekre Steve meghívott a 19. PFLAG Talk eseményre, amiazért is lesz érdekes, mert ez lesz az első, és egy 1.500 karakteres cikket kell róla írnom a Company-ba. A probléma csak az, hogy ütközik a szokásos krumplizással, így az utóbbit sajnos halasztanom kell. Ezzel egy időben elküldtem az ötleteimet a hivatalos weboldal fejlesztésére, és feltöltöttem egy nagyon érdekes cikket, ami egy olyan, büszke anyukáról szól, akinek a fia meleg. Közben természetesen elfelejtettem a készülő műsoromhoz a zenéket az iskolai gépről a pendrivera másolni, így a műsor elkészülte még egy napot csúszik. 16:35 óra: a perc, amikor megváltozott a mai napom...


Hosszas csúsztatások után végre sikerült összehoznom egy találkozót egy helyes és aranyos sráccal. Elkísértem őt shoppingolni, majd kikötöttünk az Allee-ban. Egész úton tök jól elbeszélgettünk, sokszor igen érdekes témákról. Viszonylag sokat sétáltunk - hála az alacsonypadlós járművek hiányának -, ami elég jót tett a térdemnek; ezt most, késő este érzem, hogy haza értem és lepihentem. Mondjuk azt már kevésbé szerettem, hogy haza felé kétszer húsz percet kellett várnom a buszokra, de sikerült egészben haza érnem. Szóval tehát, a találkozó nagyon jól sikerült. Személyiségi okok miatt nem szeretnék semmilyen olyan dolgot említeni, ami alapján be lehetne azonosítani. Lényeg a lényeg, hogy egy tipikus művészlélek. Kedves, aranyos, határozott, őszinte; utóbbi kettőre komm-pszicho tudásomat bevetve jöttem rá. :) Amikor a társulásról beszélgettünk, csodálkozva hallgattam az őszinteségét, és csak pislogtam. Azt egyszerűen nem lehet leírni. Ritka az olyan ember, mint ő. Legközelebb pénteken találkozunk dél előtt. Bízom benne, hogy az a találkozó is hasonlóan jól fog sikerülni! :)

U.I.: Miért ezt a két zenét válaszottam? Az első a magányról illetve az ellen szól, míg a második a reményről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése