Ma rájöttem, hogy imádom azt, amikor csőlátású és az orruknál tovább nem látó emberek pampognak nekem az élet iskolájáról meg az élet dolgairól. Egy kis közösség szerint sokat kell még tanulnom az élettől. Ennek oka, hogy ott hagytam őket, mert tele van homofóbokkal, akikkel csak akkor maradhatnék együtt, ha megtagadom önmagam. Továbbá, az is probléma, hogy nem állok ki magamért - igen, csak 1 vs. 10 harcban nem fogok részt venni, többek között... Szóval, aki nem tud tovább látni a saját orránál, inkább annak van tanulnivalója. Volt osztályfőnököm mindig azt mondta: "Hülye gyereken nem lehet segíteni". Ja, amúgy az életfilozófiám a mai naptól: szarok a közösségre! Elhatároztam: belsőleg olyan leszek, mint Brian Kinney, és megfogadok pár kommunikáció-pszichológiai alaptételt. Ennek következtében nem fogok részt venni patt helyzeti vitákban, nem fogom megtagadni magam még az utolsó emberért sem a földön, és olyan bunkó leszek mindenkivel, amilyen módon ők bánnak velem. Megszűnik létezni a közösségi énem nagy része és k*rvára heterofob leszek.
Ma leadtam egy kérelmet: vagy félévet halasztok, vagy ott hagyom az iskolát. Nem fogok egy csapat, csőlátású, homofób f*szkalappal egy levegőt szívni. Dél körül megkötöttem a szerződést a DM-mel, így a Match mellett már ott is dolgozom. Az első nap még kérdéses. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer örülni fogok annak, hogy lekések egy vonatot. De most megtörtént. Vele voltam, éppen a Keletibe kísértem. Alig pár perc híján futott ki a vonata, így beültünk a mekibe. Elbészelgettünk: értékeltük a fent felhozott helyzetet, az ő személyiségét, majd megkérdeztem tőle, hogy lehet-e valami komolyabb is. Szegénykém teljesen zavarba jött, beszélni nem tudott. A válasz egyébként az volt, mint amit vártam: nemleges. Nem nem, csak nemleges. Ez egy fokkal jobb, de a lényegen nem változtat. Szóval, pár napon belül ismét belevetem magam a Pride, a Romeo és a Randi világába, és ismét nekiállok pasit szerezni magamnak. Immáron, hogy nincs se iskola, se rádió, egy fokkal több szabadidőm lesz úgy... úgy mindenre.
Ma leadtam egy kérelmet: vagy félévet halasztok, vagy ott hagyom az iskolát. Nem fogok egy csapat, csőlátású, homofób f*szkalappal egy levegőt szívni. Dél körül megkötöttem a szerződést a DM-mel, így a Match mellett már ott is dolgozom. Az első nap még kérdéses. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer örülni fogok annak, hogy lekések egy vonatot. De most megtörtént. Vele voltam, éppen a Keletibe kísértem. Alig pár perc híján futott ki a vonata, így beültünk a mekibe. Elbészelgettünk: értékeltük a fent felhozott helyzetet, az ő személyiségét, majd megkérdeztem tőle, hogy lehet-e valami komolyabb is. Szegénykém teljesen zavarba jött, beszélni nem tudott. A válasz egyébként az volt, mint amit vártam: nemleges. Nem nem, csak nemleges. Ez egy fokkal jobb, de a lényegen nem változtat. Szóval, pár napon belül ismét belevetem magam a Pride, a Romeo és a Randi világába, és ismét nekiállok pasit szerezni magamnak. Immáron, hogy nincs se iskola, se rádió, egy fokkal több szabadidőm lesz úgy... úgy mindenre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése