Ma van a házi őrizetem harmadik napja. Maga a pokol. Képtelen vagyok hosszabb utat megtenni, egész nap a gép előtt ülök net nélkül és csak a Settlers 4 illetve az Outlive vannak feltelepítve... a Miss Saigon betétdalait hallgatom már napok óta, és lassan sikerül megtanulnom valamennyi szövegét. A színdarab alapján elkezdtem megírni harmadik könyvemet; az első a Szerelem a káoszban (3 éve megírtam belőle nyolc oldalt, nemrég megtaláltam, majd átírom, kiegészítem), a második az Imák Bobbyértból ihletett vallásközi kisregény, míg a harmadik a Miss Saigon által ihletett két vietnámi harcos közös története. Apropó, Saigon! Időközben átnyálaztam a wikiről letöltött vietnámi háborúról szóló cikket és Saigon elestét is; ezek szolgálnak forrásul a könyvemhez. Tervbe vettem, hogy március elején ismét megnézem, de mivel az utolsó három műszak a balesetem miatt kiesett, esélyem sem lesz rá. Elkezdtem kontaktot keresni Kocsis Déneshez (színész, Operett Színház), hogy adjon nekem egy interjút, amit aztán felhasználhatnék mind az OKJ-s vizsgához, mind az első rádiós műsoromhoz. A dalokat hallgatva megint eszembe jutott Ő. Egyik ismerősömhöz felhozta, hogy nem igaz, hogy augusztus óta nem tudtam elfelejteni. Pedig nem megy... sőt, lehetetlen számomra. Noha ő letiltott FB-ről, egyik közös ismerősünk pedig törölt, de én még mindig szeretem... másfél hónapot kitörölni, semmissé tenni képtelenség. Ez a három dal is neki szól:
"Azt képzeltem, hogy alszom; két karja átkarol,És úgy rémlett, hogy szólít; a sóhajként jött név kimar.
Tudom, három év is elmúlt már, de a holdfénynél egy karcsú árny
Visszajár még, s én
Még mindig hiszem: van még remény, eljössz, igen!
Szívem nem nyugszik el, még vár, mert
Még mindig hiszem: itt állsz egy nap.
Én várlak még, 'míg csak él még hitem!
Várnék mindörökké, mert visszatérsz még,
Visszatérsz; csak én tudom, miért!
(...)
Én még mindig hiszem: jössz még és én várlak még,
Él még hitem.
Szíved, hogy visszatér s csak arra vár,
ha kell holtunkig vár!"
"Itt jár az éjben, nyúlnék felé.
Kezét ott érzem arcomon, nincs ott más, csak a hazug hold.
Hát miért kísér a hazugság, és miért küzd bennem könny és vágy?
Hisz itt vagy te, a bizonyság!
(...)
Isten, ott fenn, hozd vissza hát!
(...)
Csak remény kell, hogy boldog légy s én oda adnám életem.
Nem állít meg már senki sem; én érted adom életem!"
"Még mindig hiszem: van még remény
jössz még, igen, szívem nem nyugszik el, még vár!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése