Megírva: 22:11, 2012. 02. 22.
Vágyakozva, sőt, sóvárogva nézem azokat a képsorokat az interneten, amelyek az amerikai Prideokról készültek: emberek százai, ezrei, tízezrei masíroznak az utcákon, boldogan hirdetve önmagukat. Szívárványzászlók lobognak mindenhol, az utakat pedig olyan ünneplő emberek szegélyezik, akik egy napig képesek félre tenni ellenszenvüket és -érzéseiket, s csak arra tudnak koncentrálni, hogy emberek legyenek. Egy hétvége, amikor mindenki önmaga lehet, és nem kell azt lesnie, mikor szólnak be neki azért, aki. Istenem, ha csak egy ilyenre kijuthatnék... az életemet is oda adnám érte! Mivel az egyetlen akadályt most is a pénz jelenti (mi más is jelentené?), ezért ha most nekiállok spórolni, akkor talán a novemberi Palm Springs Pride-ra kijuthatok; feltéve, ha összejön a DM-s munka. Sajnos, a nagyobb Prideokra (NYC, San Francisco, Toronto, Pittsburgh) idén már biztosan nem fogok kijutni; kivéve, ha lesz egy 4-esem a lottón. De mivel ötöst nem játszom, ezért ennek esélye nulla.
Szóval, Pride. Hogy mi jut erről először eszembe? A Budapest Pride. Amikor magukat nagy magyaroknak nevezett emberek jönnek ki az utcára csoportostul véleményt nyílvánítani kavicssal, téglával, üvegekkel, rakétákkal. Akiknek tudása nem terjed tovább Trianonnál és a káromkodásnál. Nagy magyaroknak nevezik magukat, miközben nem tudnak helyesen írni illetve beszélni, a történelmi tudásuk kizárólag Trianont jelenti, az érettségin pedig éppen hogy áttolták őket - már ha megvan nekik. Olyan, további 1.500 - 2.000 embert, akik egy napig szeretnének önmaguk lenni és ezt az örömöt szeretnék megosztani a világgal. Ehelyett kapnak rendőrkordont, sebesüléseket, bekiabálásokat, földalattival történő menekítést. Az egész helyzetet tetézi, hogy a magyar melegek nagy része szó szerint szarik a meleg társadalomra: saját magukra, a saját jogaikra. Érdektelennek tartják a Pride-ot, nem érdeklik őket a saját érdekeik. A hazai meleg szervezeteknek kb. 50.000 fővel kellene büszkélkednie, ehelyett összesen van vagy 2.000.
Mi a f*sz van ezzel az országgal, gyerekek? Most nem csak a melegek miatt kérdezem, hanem alapból. MI A F*SZ VAN??? Mindenki szarik mindenre és mindenkire, csak saját magukkal törődnek az emberek. Miért nem lehet csak egy kicsit odafigyelni a másokra? Miért kell kőbunkónak lenni? Esküszöm, nem értem a mai társadalmat. Aki érti, az a bejegyzés végére írjon egy hozzászólást, kérem!
Vágyakozva, sőt, sóvárogva nézem azokat a képsorokat az interneten, amelyek az amerikai Prideokról készültek: emberek százai, ezrei, tízezrei masíroznak az utcákon, boldogan hirdetve önmagukat. Szívárványzászlók lobognak mindenhol, az utakat pedig olyan ünneplő emberek szegélyezik, akik egy napig képesek félre tenni ellenszenvüket és -érzéseiket, s csak arra tudnak koncentrálni, hogy emberek legyenek. Egy hétvége, amikor mindenki önmaga lehet, és nem kell azt lesnie, mikor szólnak be neki azért, aki. Istenem, ha csak egy ilyenre kijuthatnék... az életemet is oda adnám érte! Mivel az egyetlen akadályt most is a pénz jelenti (mi más is jelentené?), ezért ha most nekiállok spórolni, akkor talán a novemberi Palm Springs Pride-ra kijuthatok; feltéve, ha összejön a DM-s munka. Sajnos, a nagyobb Prideokra (NYC, San Francisco, Toronto, Pittsburgh) idén már biztosan nem fogok kijutni; kivéve, ha lesz egy 4-esem a lottón. De mivel ötöst nem játszom, ezért ennek esélye nulla.
Szóval, Pride. Hogy mi jut erről először eszembe? A Budapest Pride. Amikor magukat nagy magyaroknak nevezett emberek jönnek ki az utcára csoportostul véleményt nyílvánítani kavicssal, téglával, üvegekkel, rakétákkal. Akiknek tudása nem terjed tovább Trianonnál és a káromkodásnál. Nagy magyaroknak nevezik magukat, miközben nem tudnak helyesen írni illetve beszélni, a történelmi tudásuk kizárólag Trianont jelenti, az érettségin pedig éppen hogy áttolták őket - már ha megvan nekik. Olyan, további 1.500 - 2.000 embert, akik egy napig szeretnének önmaguk lenni és ezt az örömöt szeretnék megosztani a világgal. Ehelyett kapnak rendőrkordont, sebesüléseket, bekiabálásokat, földalattival történő menekítést. Az egész helyzetet tetézi, hogy a magyar melegek nagy része szó szerint szarik a meleg társadalomra: saját magukra, a saját jogaikra. Érdektelennek tartják a Pride-ot, nem érdeklik őket a saját érdekeik. A hazai meleg szervezeteknek kb. 50.000 fővel kellene büszkélkednie, ehelyett összesen van vagy 2.000.
Mi a f*sz van ezzel az országgal, gyerekek? Most nem csak a melegek miatt kérdezem, hanem alapból. MI A F*SZ VAN??? Mindenki szarik mindenre és mindenkire, csak saját magukkal törődnek az emberek. Miért nem lehet csak egy kicsit odafigyelni a másokra? Miért kell kőbunkónak lenni? Esküszöm, nem értem a mai társadalmat. Aki érti, az a bejegyzés végére írjon egy hozzászólást, kérem!
Üdv. Mindenekelőtt le szeretném szögezni, hogy véleményemet meleg emberként írom, és sok mindenben egyet értek azzal, amit írtál. Én melegként egy teljes mértékben homofób helyen dolgozom. Nem kérkedek az identitásommal, nem is látható rajtam, és jól van ez így, már csak a saját érdekemben is. Ugyanakkor folyamatosan, ha feljön a téma, (bárminek kapcsán is legyen ez) én próbálom felnyitni a szemüket, hogy azért az nem teljesen van úgy, ahogy gondolják. Pár évvel ezelőtt az akkori pride-on, volt egy srác rózsaszín ruhás papnak öltözve (http://bit.ly/vZBsqk)aki kiverte a biztosítékot gyakorlatilag mindenkinél. Azóta ez a vesszőparipájuk, ez az etalon, ezzel példálóznak. Eltelt pár év, és még mindig ott tartunk, hogy mi volt akkor. Ezzel el is érkeztünk a mondandóm lényegéhez: itthon sajnos az emberek gondolkodása beállt arra a szintre, hogy nem tudjuk mi ez, csak azt, hogy ez rossz. És ennél több nem is kell. És ami a leglényegesebb, hogy nem csak a melegséggel kapcsolatosan igaz ez az állítás, hanem alapból mindenre. Mindenki magával foglalkozik, nincs ideje a másikra, nem foglalkozunk már semmivel sem, csak panaszkodunk, hogy így nem jó, úgy nem jó, de tenni ellene senki nem akar. Csak várunk. De mire?
VálaszTörlés