2/14/2012

Rascal Flatts

Az én kedvenc zenei műfajom itthon sajnos majdnem hogy teljesen ismeretlen; ami nem is csoda, hiszen a country úgymond az amerikaiak zenéje. A country zenében egyenlő és erős hangsúlyt kap mind maga a zene, mindpedig a dal mondanivalója. Röviden ezek azok a számok, amikre joggal mondom: zene. Ezért is vettem tervbe, hogy a Radio Schoolon futó két műsoromat telis-tele fogom tűzdelni jobbnál jobb country zenékkel, hogy az ország megismerje ezt a műfajt is. (Számomra már az is nagy előrelépés, hogy a Sunrise Avenue - Hollywood Hills c. dalát játszák a rádiót, ami noha nem country, de a popzenében nagy kedvenc.) S hogy mit jelent számomra a country? Lételemet. Sokak számára az élet elképzelhetetlen lenne zene nélkül - ezzel így vagyok én is. A country a műfaj adottságaiból kiindulva mintegy eltelít, megnyugtat, ellazít. Évtizedekig kerestem azt a zenei műfajt, ami hozzám a legközelebb áll; azt hittem, hogy az a pop, a dance, a rock - de aztán megtaláltam. Nekem valahogy átjön az, hogy ez egy amerikum (hungarikum, csak amerikaiul). Talán csak és kizárólag ennek köszönhetően él bennem az ún. "amerikai tudat", aminek köszönhetően régi nagy vágyam, hogy eljussak A Nagy Országba (by me), azonbelül is megismerve a kisvárosi, falusi, vagyis a country életet. Egyik álmom, hogy egy ilyen kis majdnem eldugott helyen valahol Wyomingban van egy farmom vagy ranchom, és ott élek az élettársammal valamint egy-két örökbefogadott gyermekkel. Állatokat nevelünk, növényeket termesztünk. Istenem, de jó is lenne!


Rendszeres olvasóim tudhatják, hogy már meg is tettem e felé az első lépéseket, vagyis jó néhány levelet szétküldtem az Államokba annak érdekében, hogy teljesen ingyen eljussak kinti Prideokra, miközben helyieknél élnék azalatt a pár nap alatt. Jó lenne, ha Denver és/vagy San Francisco összejönne! Szeretnék tovább eme rövid idő alatt eljutni egy Rascal Flatts vagy egy Lady Antebellum koncertre. Számomra ők a favoritok a country zenében. Számaik tartalmasak, dallamosak, és nem egy hihetetlenül gyönyörű - márpedig ritkán használom ezt a jelzőt zenére... Hirtelen eszembe jutott, hogy anno egyik tanárom felajánlotta, hogy szívesen segít nekem Clevelandben (OH) magyarokat találni, már állítása szerint ott él a legnagyobb magyar kolónia az Államokon belül. Noha Ohio messze van a Sziklás-hegységtől, de közel van Tennessee és ott az OSU (Ohio State University, az USA legelitebb egyetemeinek egyike) is, úgyhogy lehet benne valami. Amint ismét fogok tudni rendesen járni, megpróbálok kontaktokat keresni, gyűjteni; barátkozni, ismerkedni. Ki tudja, talán ez jelenti a kulcsot a jövőmbe és talán még egy aranyos és helyes sráccal megismerkedhetnék?! Endy (egyik ismerős) megtanított arra, hogy az álmainkért küzdenünk kell és mindent félre kell lökni az útból. Nos, most már megfogadtam a tanácsát és ezt is fogom tenni. Meg fogom mutatni, hogy szinte pénz nélkül is képes leszek kijutni A Nagy Országba és ott boldog is leszek! Isten engem úgy segéljen!


Éppen az előbb hallgattam meg a Rascal Flatts két legjobb dalát: What hurts the most és Unstoppable. Ezekről egyértelműen Ő jut eszembe. Az első dalnak a refrén első két sora miatt: What hurts the most? He's been so close! A másodiknál pedig egy-egy sor a refrénből: You can do what you think isn't possible és Love in unstoppable. S talán ez az utolsó mondat az, ami miatt még mindig nem tudok kiszeretni belőle: a szerelem megállíthatatlan (lásd hasonló tartalommal a következőt: Backstreet Boys - Unbreakable). Hiszek a zene erejében. Hiszem azt, hogy a zenének van gyógyító hatása, és idővel talán ebből is "kigyógyít".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése