Whitney & Jack

Megírva: 3:25, 2012. 02. 12.

Mint annyiszor megírtam, valami van a levegőben. Csődbe megy a Malév, Washington állam engedi a melegek házasságát, Californiában újra tárgyalják a 8-as kezdeményezést. Alig egy-két órával ezelőtt, az egyik amerikai country rádió posztjából megtudtam, hogy a pop egyik koronázatlan királynője, Whitney Houston meghalt. Nem tudom, hogy mi történik manapság az emberiséggel, de nagyon nem tetszik. Őszintén megvallva Whitney nem tartozik a kedvenceim közé. A rádiókban futó számait nagyon szívesen meghallgatom, de - Madonnához hasonlóan - valahogy nem találtam olyan dolgot a munkásságában, zenéiben, ami közel vonzott volna hozzá. A halála megrendítő, hiszen alig 48 éves. Tudom, hogy a nálam egy fokkal idősebb számára maga volt a zene.

Végignéztem a QaF mind az öt évadját, így mivel nem tudtam mit kezdeni magammal, megnéztem sokadjára a Brokeback Mountaint. Azon művészfilmek kategóriájába sorolom, amelyeknek nem értem végét (van egy pár ilyen), és ez volt az egyetlen film, amin elsírtam magam. Három dologra tanított meg: legyek önmagam, küzdjek az álmaimért és amit ma megtehetek, ne halasszam holnapra, mert lehet, hogy már nem lesz holnap. Megvan az eredeti történet könyvben angol és magyar nyelven. Az első olyan adaptáció, amely viszonylag jól sikerült. A történet röviden annyi, hogy van két magányos cowboy, akik egy nyáron munkára jelentkeznek a Brokeback-hegyre (a valóságban: Big Horn Mountains). Itt kell őrizniük egy több ezer birkából álló nyájat. Az időjárás viszontagságainak köszönhetően "hamar egymásra találnak". Később mindketten családos emberek lesznek, de olykor-olykor összejárnak pár napra. Jack álma, hogy összeköltözzenek, de Ennis ellenzi. A végén Jacket meggyilkolják, Ennis pedig szüleinél járva megtalálja azt a kabátot, amit még Jack csent el tőle azon a nyáron. A film végszavát Ennis mondja ki: "Jack, esküszöm". Ha röviden össze akarnám foglalni az egészet, úgy tehetném, hogy a soha ki nem mondott szerelem története. A történet nagyon érdekes, a tipikus 60-as, 70-es évek vadnyugati amerikáját jeleníti meg. A zenei betétek nagyon jók, mind a klasszikus country műfajából. Egyáltalán nem csodálom tehát, hogy Oscar-t kapott. Mindenki számára kötelező film. Nem a melegség miatt, hanem hogy megtanuld: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, mert lehet, hogy már nem lesz holnap.