A hit próbája

A hit próbája

(általános szentbeszéd Nagypéntekre)

Krisztusban Kedves Testvéreim!

A naptári év folyamán van három olyan kétnapos ünnepünk, amelyek elérkezésekor örülünk, hogy végre itt van, de fogalmunk sincs, hogy mit ünneplünk. Az egyik a karácsony, a másik a húsvét, míg a harmadik a pünkösd. Ezek közül a húsvét van hozzánk a legközelebb. Ez az az ünnep, amelyen egy olyan cselekvést ünnepelünk, amelyre a történelem során csak egyszer volt példa: hogy valaki legyőzze a halált. De mit is jelent ez pontosan? Elmélkedjünk róla egy kicsit!

Mint azt mindannyian tudjuk, a harangok feladata Isten dicsőségének hirdetése. Az év folyamán azonban van három olyan alkalom, amikor ezek mellett egy másik feladatot is kapnak: karácsonykor Krisztus születésének, húsvétvasárnap Krisztus feltámadásának, nagypénteken pedig Krisztus halálának hirdetése. Ezen utóbbi az egyházi év legszomorúbb, de egyben legjobban várt eseménye. Nagypéntek van. Az a nap, amikor beteljesednek a jóslatok, a próféciák. Az a nap, amikor Krisztus meghal a kereszten. Mit jelent az, hogy meghalni? || Nagyon sok keresztény felekezet és egyház azt mondja, hogy a halál az elmúlás, a vég. Azt vallják, hogy a halállal vége az életnek, a boldogságnak, a létnek. Azonban ha az ember egy kicsit is használja a józan eszét, rájön, hogy ha ez tényleg így lenne, akkor nem lenne semmi értelme a vallásnak. Csak azért imádjuk az Istent, hogy egyszer aztán eldobjon minket, mint egy rongyot? A dolgok és az Isten nem így működik. A halál nem az elmúlás és nem a vég. Amikor a test meghal, a lélek tovább él. Amikor valaki a megholt ismerősét, rokonát siratja, valójában nem őt siratja, hanem a testét. Hiszen a lélek halhatatlan. Az a lélek, amely a test összeesésekor az Istenhez kerül és ott él tovább. Mi is tehát a halál? Egy átmeneti állapot, amikor a földi, múlandó világból átkerülünk az égi, örök hazába. Valaki egyszer azt mondta, hogy ha meghal valaki, akkor azt fogjuk fel úgy, mintha csak elutazott volna egy nagyon messzi helyre, ahonnan nem tudunk vele kapcsolatot teremteni. Azonban amikor mi is meghalunk, hirtelen összefutunk vele. Magyarról-magyarra fordítva: ha valaki meghal, nem megy el örökre, hiszen amikor mi is meghalunk, ismét találkozunk vele. Ez lebegjen a szemünk előtt.

Krisztus halála az egyház legfájdalmasabb eseménye. Amikor ma, nagypénteken keresztre feszítették, mindenki nyugodt szívvel vette, hiszen meg kellett történnie. Azonban ilyenkor elfelejtenek valamit: Boldog Özséb azt mondta, hogy Krisztus megtehette volna, hogy leszálljon a keresztről; de nem tette, mert az ő mennyei atyjának akaratát teljesítette. Alázatosság? Nem. Hit. Jézus földi pályafutása során bármikor ellenszegülhetett volna az Atyával szemben, hiszen a hatalma megvolt hozzá. Ő azonban nem tette meg. Nem tette meg, mert hitte azt, hogy egy olyan élet vár rá a halál után, amely a földihez képest elképzelhetetlen. Krisztus azt mondja a tanítványainak, hogy ha akkora hitetek lenne, mint a mustármag, és azt mondanátok annak a hegynek, hogy menjen oda, az felkelne és arrébb menne. Ő megtehette volna, hogy akár a hegyeket is elmozdítsa. De nem azért, mert ő az Isten Fia; hanem mert volt hite. A mai embereknek – kivétel nélkül – nincsen hitük. Hiszen melyikük képes hegyeket megmozgatni? || A húsvét tehát a hit próbája. Mert ha Krisztusnak nem lett volna hite, nem feszítették volna keresztre, és ma nem ülnénk itt. Amikor a Golgota felé cipelte a keresztet, próbára tették a hitét, amely aztán győzedelmeskedett. Mi tehát a tanulság? A hitnek mindig meg kell lennie bennünk! Ha nincs hitünk, a halál és az elmúlás győzedelmeskedik felettünk; de ha van, könnyűszerrel le tudjuk győzni ezeket. Amikor a temetőkben sétálok, sok sírkövön szerepel, hogy Béke poraira illetve Emléked szívünkben örökké megmarad. Ezen szavak kimondásakor az ember belül érzi, hogy beléjük van bújtatva az elmúlás gondolata. Ám gondoljunk bele abba, hogy Krisztus meghalt, és ma mégis él. Mi is lehetünk ilyenek, hiszen a kapu nyitva áll; hogy bemegyünk-e rajta, az már egy egészen más kérdés. A hit tehát mindig győzedelmeskedik.

Holnap Nagyszombat, amikor az egész egyház gyászol. Ez a nap kiváló arra, hogy megértsük Krisztus életét és földi létének végét, és mindezeket felhasználjuk a hitünk növelésére. Mert hit nélkül nincs lélek, lélek nélkül pedig nincs ember.

Ámen