5/03/2012

Ismerkedünk?!


Megírva: 23:53, 2012. 04. 14.

Gondolom, nem mondok új dolgot azzal, hogy az ismerkedésben egyetlen olyan rész van, ami a leg- hogy' is mondjam -érdekesebb, az pedig maga az ismerkedés: a folyamat, ami alatt megismered a másikat. Tapasztaltam, hogy az ismerkedés több vágányon halad: egyiken az ismerkedés, másikon pedig már a kapcsolatra készülünk fel. Magyarról-magyarra fordítva: általános beszélgetések közepette azért elő-elő kerülnek olyan kérdések is, hogy van-e egyáltalán esélyem és társaik. Olyan könnyű lenne egyetlen pillanat alatt megismerni a másikat és rögtön beleugrani a/egy kapcsolatba. Én is ezt kívánom most: az időt előrepörgetni és egy kapcsolatba beleugrani. Megtenni az első csókot, az első komolyabb lépést: olyan nehéz. Számomra nincs igazi randi csók nélkül, de mi van akkor, ha a második is anélkül ért véget?

Az ismerkedés olyan, mint egy vonat, ami szép lassan halad előre, de ha begyorsul, lehet, hogy kisiklik. A mostani jelöltem nagyon aranyos, jófej, sokmindenről lehet vele beszélgetni. Tegnap volt a második találkozó. Elmentünk az AlteregoCaféba. Beszélgettünk, elvoltunk. Mondta, hogy tetszik a laza szakállam és megsimogatta, majd pár perc múlva csak úgy ismét. Ez egy hatalmas lépés, vélem én. Később aztán hazakísértem, de valahogy nem volt erőm (?) illetve kedvem (?) lesmárolni. Ma pedig nem is írt semmit Facen, csak azt, hogy a hétvégéje foglalt. Örök pesszimistaként magamból kiindulva van egy olyan megérzésem, hogy nem én vagyok az egyetlen, akivel ismerkedik. Persze, nem kötöttünk kizárólagossági szerződést, csak ez így szarul esik. Adja alám a lovat, aztán tessék. Előző kapcsolatomból megtanultam, hogy ha a másik nem úgy viszonyul hozzád, amennyire te szeretnéd, az nem jelenti azt, hogy ne szeretne/kedvelne/stb. Mégis harcol a szívem és az eszem, és nem tudom, hogy melyikre hallgassak. Ezért is utálom a jövő időt.

Egy évfolyamtársammal is nagyon jól elkezdtünk ismerkedni, majd egyszer rákérdeztem, és megtudtam, hogy csak a harmadik vagyok a sorban. Nem akarok sem harmadik, sem második, sem pedig első lenni; hanem az egyetlen. Lehet, hogy ez így túl egoistán hangzott, de nagyon szar, amikor a sötétben kell tapogatózni, és nem tudod, hogy mi van előtted. Bárcsak tudhatnám, hogy most mi is van...!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése