Minden téli és nyári olimpiai játékot az úgynevezett Paralimpia követ, amely a sérült sportolók versenye. Itt olyan emberek mérik össze képességüket, akik valamilyen szinten fogyatékosnak vagy mozgáskorlátozottnak számítanak. A magyar nyelv szépségének köszönhetően a Paralimpia szót ketté lehet választani a para és az olimpia szavakra. Nem véletlenül írtam ezt le, ugyanis az Olimpia ideje alatt még a csapból is a versenyek folynak, addig a Paralimpia eseményeit egyetlen csatorna sem közvetíti. Pedig lenne mit! A paralimpikonok (én inkább nevezem őket (is) olimpikonoknak) az olimpikonokhoz képest messze feljebb járnak, hiszen ők olyan teljesítményre képesek, amelyek előtt az ember összes álla a földig ér: úszás kar illetve láb nélkül; súlyemelés; kerekesszékes versenyek (kosárlabda, rögbi); és még sokáig lehetne sorolni. Rájuk valamiért az emberek nem kíváncsiak, pedig ők az igazi sztárok. Az élet kitolt velük, de ők megmutatják, hogy ők is tolnak az életre. Többször említettem már, hogy meg kell reformálni a magyar médiát: kezdésnek például lehetne akár az is, hogy élő közvetítés legalább a minket is érintő Paralimpiai versenyekről. Öröm az ürömben azonban, hogy az M2 minden nap késő este egy 50 perces összefoglalóval jelentkezik.
Bombaként robbant a hír, hogy Sors Tamás, a 100 méteres pillangóúszást (S9 kategóriában) megnyerte, megvédve ezzel korábbi bajnoki címeit. Lent található az eredeti, angol nyelvi közvetítés. Örüljünk úgy ennek az első aranynak, ahogyan anno Szilágyi Áron aranyánál tettük! S tegyünk hasonlóan a többi éremnél, akármilyen színűek is legyenek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése