9/17/2012

Akit a 'ring szelleme megérintett...

Moldova György a 70-es évek elején megjelentett egy olyan könyvet, amely minden a vasút iránt legkisebb módon is érdeklődő számára kötelező olvasmány: Akit a mozdony füstje megcsapott. Én személy szerint nem olvastam el, mert amikor kölcsön kaptam, akkor még nem értékeltem és kedveltem annyira az olvasást. Az elmúlt hétvégét két barátom társaságában a Hungaroringen töltöttem, de ez a két nap egy változást indított el bennem... megérintett ugyanis a 'ring szelleme. Jómagam autóellenes vagyok, az autósportok közül pedig csak a Formula 1-et szoktam nézni, de azt sem rendszeresen. A WSR-hétvége (World Series by Renault) azonban teljes más ezeknél. Egy olyan hétvége, ahol szó szerint mindenki megtalálja a maga kedvére valót: autóversenyek, kiállítások, szimulátorok, stb. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere: Forma 1-es bemutató Sebastian Buemivel, Formula 2.0 és 3.5 versenyek, légibemutató Besenyei Péterrel és még sokáig lehetne sorolni.

Úgymond alaptáborunk a 2-es kanyarnál, a 8-as pályabíróposzttal szemben volt. Már rögtön az első nap, a Formula 3.5 futamának rajtját követően egy versenyzőt annyira leszorítottak ott, hogy kénytelen volt kiállni. Ekkor még nem volt akkora tömeg, így kifelé néhányan elkapták a pilótát egy fotó erejéig: ő volt Nickolay Martsenko. Orosz versenyző a 16-os rajtszámú autóban. Én egy másik dimenzióban jártam, így fel sem eszméltem, hogy két ismerősöm, akikkel kint voltam, már fotózkodtak vele. Mire ezt én realizáltam, már késő volt, és megfogadtam: vasárnap ha törik, ha szakad, megszerzem a közös fotót, ellenkező esetben hosszú órákat fogok a PhotoShop előtt tölteni. A futam után a mellettünk található gokartpályára mentünk, ahol kb másfél órát kellett sorban állni egy 6-8 perces menetért. (...) A második nap már a fotózkodás jegyében telt. Van képem a Michelin babával valamint a Hungaroring táblával, amelyek elkészítése fontos volt. :D A Formula 3.5 futam nagyon érdekes volt, főleg, hogy már volt kinek szurkolni: hajrá Martsenko! Végül aztán szegényem a 14. helyen végzett, a magyar Kiss Pál Tomi pedig a 11.-en. A legutolsó kör második felében az addig (rajt óta) magasan vezető 1-es rajtszámú autó motorhiba miatt kiesett - sajnáltuk is szegényt. Istennek hála azonban később a Paddock éppen sikerült elcsípni Martsenkot, így tudtam vele fotózkodni. Ha kb. 10 perccel később érünk oda, akkor várhattam volna egy évet. De megvan! :D Akárcsak az autogram és a fénykép Kiss Pál Tomival is. A vasárnap abszolút gyümölcsöző volt. :D

Megfogadtam tehát, hogy felélénkítem a magyar-orosz kapcsolatokat (orosz nyelv tanulásának folytatása; ősszel moszkvai városlátogatás), továbbá figyelemmel fogom kísérni a Formula 3.5 további futamait.

Hajrá Kiss Pál Tomi, Hajrá Martsenko!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése