Ismerjük azt a tényt, hogy Magyarország legkisebb falvainak, amelyek még a térképen is a lehető legkisebb betűvel vannak feltüntetve, eléggé bugyuta nevük van. Ezeknek a falvaknak azonban amellett, hogy érdekes nevük van, rendelkeznek általában egy-egy olyan tulajdonsággal, amely ellensúlyozza ezt. (Bugyi - Coca-Cola gyár, Heréd - a hatvani kistérség legnagyobb települése, Mogyoród - Formula-1-es pálya). Ide tartozik egy alig 300 lelket számláló kis falu is Komárom-Esztergom megye dél-nyugati csücskében, valahol félúton Mór és Zirc, valamint 'fehérvár és Győr között: Csatka. S hogy Csatka miről híres? Nem, nem itt találták fel a csattot, és nevezték el a kicsinyítőképzős változatát. 1862-ben megjelent Szűz Mária, és mind a mai napig rengeteg csoda történik ott. Ennek köszönhetően amióta az eszemet tudom, minden évben visszajárok ide Kisasszony napján (szeptember 8., Mária név- és születésnapja). Idén sem volt ez másként.
Csatka a cigányok körében nagyon kedvelt hely, a főbúcsút pedig cigánybúcsúnak is nevezik. Ilyenkor rengeteg cigány és nem cigány gyűlik itt össze azért, hogy együtt ünnepeljék Szűz Máriát. Megjegyzendő, hogy a kápolnát szinte kizárólag az ő adományaikból építették újra és tartják fent... szóval tehát cigánybúcsú. A szentmisét dr. Székely János az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke mutatta be. Koncelebrált Németh József plébános. A szentmise elején cigányul is köszöntötte a híveket, majd a Miatyánkat és a szentmise végi áldást cigányul is elmondta. A szentmise azonban nem zajlott zavartalanul, hiszen az oltár mellett egy idősebb asszony rosszul lett, fejét beverte a kőpadlóba, így mentőknek kellett őt elvinniük. Emiatt a szentmise pár percre félbe is szakadt. Később aztán egy idős bácsit el kellett vinni. Az egész eseményből azonban egyetlen dolgot emelnék ki, pontosabban a homíliából: "Egy hölgy utazott haza este a buszon. Nap mint nap ugyanazt a monotonitást éli, így úgymond oka nem volt az örömre. A busz tömve volt, és csak mindenki nézett ki a fejéből. Egyszer aztán megállt a busz, kinyitotta az első ajtót, és egy férfi hang szólalt meg: szép napunk van, nem igaz? Nézzenek csak ki! A Nap most megy le, a virágok tündökölnek, és most fogunk áthaladni a kicsi hídon. Nézzék csak a templomot illetve a templomkertet. A hölgy kíváncsi volt, hogy honnan jön a hang, így előre furakodott, leszállt, és vele szemben a padon egy negyven év körüli férfi ült. Rajta sötétített szemüveg, kezében fehér bot... pár másodpercig még állt, mire megértette: Isten egy vakot küldött neki, hogy megtanuljon látni. Ezek után már alig várta, hogy hazaérjen, és megkérdezze a férjétől: szép napunk van, nem igaz?" Elgondolkodtató...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése