Déli elmélkedések 1.

Tézis

Van egy nagyon rászoruló fiatal srác, akin megpróbálsz nem kis összeggel segíteni. Hálát illetve visszaadást nem vársz, csak a segíteni akarás vezet. A kettőtök közötti beszélgetés során érzel a másik kommunikációjában valami pluszt. Sokszor használja például a :P formációt, mindig sziával köszön és egyre több időt akar veled eltölteni.

(Az illetőről nem árt tudni, hogy 19 és édesanyját nem rég vesztette el)

Elmélkedés

Megmondani egy embernek, hogy ne háláljon meg egy olyan dolgot, ami szó szerint visszahozza őt az életbe - lehetetlen. Illetve megmondani lehet, de betartani nonszensz dolognak tűnik. Visszahozni valakit az életbe, azaz esélyt teremteni számára egy abszolút újrakezdésre. Nehéz manapság, de sikerülhet. Sajnos, egyre több embernek kell szembenéznie ezzel a dologgal, köszönhetően a modern világ kapzsiságának. Elmondhatatlanul sajnálatos dolog, hogy manapság már a pénz mindennél többet jelent... Szóval, meghálálni egy életmentő dolgot számomra lehetetlen. De milyen formája van a hálának, ha nem pénzbeli?

Ahogyan mindig is mondani szoktam, Isten csupán egyetlen dolgot rontott el a teremtés során: mégpedig azt, hogy az embert társaslénynek teremtette. A magány lehet egy életforma, de az ember olykor akaratlanul is vágyik egy társra. Nem egy másik emberre, hanem egy társra, egy másik énre. Ezt hívja a modern világ szerelemnek. Minden emberhez más út vezet, függően az illető személyiségétől. Lehet-e a hála egyik formája a szerelem? Erről talán egy antropológiai előadást is lehetne tartani... A szerelem alapból az érzelmekre támaszkodik, már pedig ha a pénz illetve a segítség képes egyes emberekből olyan szintű hálát kiváltani, hogy az már mélyérzelmi alapú, akkor ez nem kizárt. Kérdés persze, hogy az ilyen szerelem tovább tart-e, mint egy kérészt élete. (...) Meglátásom szerint a hetero srácok nagyon ritkán, vagy talán soha nem használják a sziát másik sráccal való köszönésre - pláne nem minden alkalommal. További érdekesség, hogy ilyesfajta kommunikációban a :P használata is ritka, akárcsak az, hogy sok időt szeretne veled eltölteni. Lehet-e ezekből arra következtetni, hogy a másik (is) meleg, és esetleg szeretne valamit? Ismerve a múltját az ember feltételezhet némi túlzást az általa elmondottakban, de erre valójában csak az élet és az idő válaszolhat.

Konklúzió

Szerelem lenne ez első látásra? Önmagamból kiindulva akár még az is lehet.

Figyelem!

Az elmélkedésben szereplő nevek, személyek kitaláltak, bármiféle hasonlóságuk a valósággal csupán a véletlen műve, ebből következően mindenféle jogi út kizárva!