Ladies and gentlemen, please stand up for national anthem of... - ez az a mondat, amit a világon minden tudósítónak illetve kommentárnak tudnia kell. A nemzeti himnuszok számomra a komolyzene ékkövei, az emberi alkotás gyöngyszemei. Egyik-másik már-már annyira szép, hogy szabályosan könnyet csal az ember szemébe. Összegyűjtöttem azt a hármat, amelyek számomra zeneileg, hangilag a legkedvesebbek:
1. Hollandia
Noha túl sok közöm nincs illetve nem volt Hollandiához, mégis a Wilhelmus van Nassouwe kapta nálam az első helyet. Mind a mai napig libabőrös leszek és a sírógörcs kerülget, ha ezt hallgatom, annyira szép. 1626-ban (!) lett megzenésítve, szövegírója ismeretlen.
2. Norvégia
Manapság kezd csak közöm lenni Skandinávia gyöngyszeméhez, ettől függetlenül a Ja, vi elsker dette landet-et már régebb óta ismerem, és mindig is kedveltem. Amíg az első fele komolyabb, katonásabb, addig a második inkább bátorítóbb, élénkítőbb. Megírva és megzenésítve 1868-ban.
3. Spanyolország
Hispánia tőlem függetlenül, ám a Marcha Real ennek ellenére a szöveg nélküli himnuszok legszebbike. Közel kettő és fél perc (!) hosszúságával a magyaréval vetekszik. Noha az elmúlt időben több pályázatot is kiírtak a szövegére, mind máig azonban nincs hivatalosan elfogadott változat. Megzenésítője mindmáig ismeretlen.
Hispánia tőlem függetlenül, ám a Marcha Real ennek ellenére a szöveg nélküli himnuszok legszebbike. Közel kettő és fél perc (!) hosszúságával a magyaréval vetekszik. Noha az elmúlt időben több pályázatot is kiírtak a szövegére, mind máig azonban nincs hivatalosan elfogadott változat. Megzenésítője mindmáig ismeretlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése