Tézis
A mai, asszimilálódó világban kezd kialakul egy bizonyos női és egy bizonyos férfi ideál. Mindenki egymódon akar kinézni: a férfiak izmosak és beképzeltek, a nők papírvékonyak és k*rvásak. A nőknek csak egyfajta férfi tetszik, míg a férfiaknak csak egyfajta nő.
A meleg pasiknak is csak az izmosak kellenek, de elvétve még akad egy-két átlagos testalkatú, akiknek a macisak jönnek be.
Elmélkedés
A fenti esemény kialakulásának okáról egy újabb antropológiai vitát lehetne kiírni. Egy azonban biztos: minden kornak megvan a maga ideálja, és a mainak valószínüleg ez: férfiaknak izom és egoizmus, nőknek tonnányi smink és némi k*rválkodás, és mindkét téren az ész teljes hiánya. Ahogyan az ember társadalmilag egyre inkább kezd asszimilálódni, úgy ez a külsőségekben is megfigyelhető: aki nem néz ki úgy, mint a normál, arra a társadalom rosszallóan tekint. Ergo kétféle választás van: vagy asszimilálódom, vagy kisebbségben maradok. Én inkább az utóbbit választanám, így legalább megmarad az egyéniségem.
Hölgyeim! Ki ne szeretné az izmos pasikat? Természetesen mindenki imádja őket. De mi a helyzet macis pasikkal? Őértük már csak nagyon kevés ember van oda, ám ez a szám még ritkább a melegek körében. Hál' Istennek azért még akadnak. Hogy ez miért van így, az az egyéniség része ki-mit illetve kit talál szépnek, neki tetszőnek. Számomra az ilyen emberek mindig is érdekesnek számítottak, és fognak is, hiszen olyan ritkák, mint a fehér hollók - ahogyan a mondás tartja.
Konklúzió
A világ asszimilálódik, de mi döntünk: vagy követjük a többit, vagy megtartva az egyéniségünket a nehezebbik utat választjuk. Noha az utóbbi meredekebb, de sokkal színesebb és érdekesebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése