12/07/2012

Ohne nyelvvizsga, ohne Geld, ohne Leben

Ismét eltelt egy év. Tavaly ilyenkor a csillagokat is képes lettem volna lehozni, hogy ezév májusában legyen HSK: nem lett, helyette decemberben. Az egész évemet tervezgettem, hogy milyen jó lesz nekem Wuhanban. Aztán jött a realitás: kb egy héttel lecsúsztam a jelentkezéssel, így most várhatok jobb esetben fél, rosszabb esetben egy évet - újra. A németeknél lesz január közepén, ám a 30 eurós vizsgadíj mellett még vonatjegyet is kéne vennem, ráadásul mindezt legkésőbb jövő hét közepéig kellene befizetnem. Így talán lenne esélyem a 2013-as Konfuciusz ösztöndíjra. Számolgassunk: 30 a vizsgadíj, 2x49 a vonat Bp-München (legjobb esetben), 2x30 német belföldi vonat = ez összesen 190 euró körül van, ami majdnem 60.000 forint. Legszívesebben már holnap mennék vizsgázni, de az a k**va pénz már megint közbeszól(t).
Megfigyeltem, hogy amióta megvan az érettségim, mintha odafent valaki nem akarná azt, hogy a jelenlegi s**r helyzetemből továbblépjek. 2009-ben és idén is másfél hónap után ott kellett hagynom álmaim főiskoláját illetve egyetemét pénzügyi okok miatt; mind a McDonald's-ban, mind a Matchban kereken egy évet húztam le; az egyházi felvételiken sorra megbuktam, mára pedig emiatt (negatív) hírnevet szereztem; 68 éves nagymamámmal élek, és ha ő nem lesz, szó szerint mehetek a híd alá egy szál érettségivel; amikor normális munkát szeretnék találni vagy bármilyen nyelvvizsgázni, valami mindig közbejön. Ezek után talán logikusan merül fel a kérdés: mi a s**rt kezdjek az életemmel?
Nem tudok tanulni, mert nincs pénzem. Nem tudok munkát keresni, mert nincs pénzem; de ha találnék is, nem tudnék dolgozni, mert nem tudnék bérleteket venni, mert nincs pénzem; minden út, amin ki tudnék törni ebből az alattomos helyzetből, zárva van, mert nincs pénzem. Igen, tudom, hogy ez utóbbival nem vagyok egyedül. Pedig nem kérek sokat: egy munkahelyet minimálbérrel, egy be nem ázó cipőt, egy nem szakadt téli kabátot és farmert, lehetőségeket nyelvvizsgázni és egy lehetőséget tanulni. Ez minden, amit szeretnék. Nem rég' átestem egy olyan lelki szinten, aminek határán eddig mindig meg tudtam állni. Egész' egyszerűen nem bírom tovább, hogy nem tudok kitörni, akármit is próbálok tenni. Rájöttem, ha nem lenne hitem az Istenben, akkor már rég vonat elé vetettem volna magam. Noha még ma is rendületlenül hiszek benne, de lehet, hogy mégis inkább vonat elé vetem magam: úgy legalább megszűnne minden gondom és a pénz nem uralkodna rajtam. Bár, ez nem jó ötlet, mert nem akarok a mozdonyvezetővel kib***ni (mellesleg a motorvonat vezetői tanfolyamra se vettek fel), úgyhogy keresnem kell egy másik, kevésbé morbid hálálnemet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése