Az ember felépít magának egy tervet. Szépen, lassan halad a megvalósítással, majd az utolsó előtti pillanatban minden összeomlik. Na, ez velem egyre gyakrabban történik meg. Ezzel még nem is lenne a probléma, de az egésznek az oka az, amit mindennél jobban utálok: a pénz. Küzdenék ellene, de mindhiába. Most már eljutottam oda, hogy szó szerint elkeseredtem amiatt, hogy manapság semmi nem jön össze, amit eltervezek, mert a pénz hiánya mindig közbeszól. Nem tudok venni magamnak egy kabátot télire, egy be nem ázó cipőt. Hetek óta párizsis kenyéren és vizen élek "albérletben", munka és végzettség nélkül. Vajon van ebből kiút? Igen, és úgy hívják: halál.
"Az ajtómon van egy fakilincs,
jaj, Istenem, még szeretőm sincs!"
/Székely népdal - Akkor szép az erdő/
Akkor egy cipőbe járunk! Jobban le vagyok égve mint egy faház :/
VálaszTörlés