2/17/2013

Dal- és diplomáciafesztivál

Minden évben van három olyan nap (jellemzően májusban), amikor a világon többszázmillió ember leül a TV elé, és együtt élvezik illetve izgulják végig a legrangosabb zenei eseményét, az Euróvíziós Dalfesztivált. Minden évben több mint 20 ország legjobbjai mérkőznek meg a győzelemért és a hírnévét, de a tapasztalatok egyértelműen mutatják: itt nem a győztes nyer.

Loreen - Európa szerint ő nyert, mások szerint nem

Egyre több bírálat éri a versenyt, miszerint sokkal inkább kezd átalakulni amolyan diplomáciai fesztivállá mintsem dalversennyé. Ez az országok által adott pontokból nem mellesleg nagyon is jól látszik... szóval, ha valóban a dal lenne fontos, akkor az elmúlt években legalább biztos, hogy máshol lettek volna a versenyek, és mások lettek volna a győztesek is. 2011-ben Azerbajdzsán nyert, aki olyanokat utasított maga mögé, mint például Izland vagy Norvégia. Akkortájt megnőttek az olajárak, az azeriek pedig bővelkednek benne, ezért volt a döntés. Tavaly Svédország nyert, aki olyanokat taszított le az első helyről, mint például Izland vagy Észtország. Hogy miért ők nyertek, azt még nem sikerült megfejtenem. Lényeg, ha tényleg nem a diplomáciáról szólna, akkor valóban élvezetes lenne mind a verseny, mind pedig a szavazás része. Ha ez így lett volna, Reykjavik már 12-ben, Tallinn pedig már idén rendezhetett volna először ilyesfajta versenyt - de hát ugye a pénz...

Becsukott szemmel, teljesen ellazulva könnyeket csal az ember szemébe

Dalversenyről lévén szó nem szabad elmenni a dalok mellett. Jól mutatja ezt, hogy a nagy ötös évről-évre olyan versenyzőket indítanak, akik noha világhíresek, ám itt még mi is megelőzzük őket; példaként említendőek a Blue és a Backstreet Boys. A nemzetközi közönség számára no-name előadók válnak 2-3 perc alatt vílághíressé, dalaikat pedig hirtelen világszinten játszani kezdik a rádiók. Alexander Rybak, Ott Lepland, Eric Saade - csak három ember azok közül, akiknek zenéjüket ma nem énekelnénk olyan nagy szeretettel, ha nem lett volna a dalfesztivál. Éppen emiatt én például bevezetném, hogy minden versenyző csak az általa képviselt ország nyelvén énekelhetne, még színesebbé téve ezáltal a versenyt. Ott Lepland Kuula c. számát ma is millióan hallgatják, még annak ellenére is, hogy sokan nem is hallottak az észt nyelvről.


Noha idén sem lesz semmilyen esélyünk sem (ezt is köszönjük meg Orbánnak, aki ezúttal már a zenébe is beleavatkozik!), ennek ellenére nézni fogom, mert a legjobbakat látni kell! Még akkor is, ha személyesen nem is tudok ott lenni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése