4/18/2013

Bat/Man

Ma este hazafele jövet félúton megálltunk legjobb barátosnémmel, hogy bevárjuk a buszt. Egyszer csak denevérek jelentek meg fölöttünk. Repkedtek össze-vissza. A repülésük olyan érdekes volt, mintha nem repültek, hanem táncoltak volna. Fel-le, jobbra-balra. Ahogy' néztem őket, egy kicsit megirigyeltem: nekik nincs gondjuk a szerelemre, az életre. Nekünk, embereknek mindezekre van. Ők például egyszerűen megoldják a párkeresést, még mi rengeteget szenvedünk vele: ő nem jó, ő sem, ő sem. Még ők csak ennyit mondanak: igen. Mindenki a nagy szerelemről álmodik, de senki nem tesz érte semmit sem. Kiírják, hogy "majd úgy is megtalál". Igen, csak ha mindenki ezen az állásponton lenne, akkor senki sem keresne, ergo nem lenne, aki rá találna. Komolyan mondom, kezdem nem érteni az embereket. Sőt, nagyon nem érteni őket...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése