Süt a nap, pulóverben melegem van és már az embersem sem hülyék annyira. Nyílnak a nárciszok, a fű kezd zöld lenni. Egyértelmű tehát, hogy végre itt a tavasz. Vagy a nyár? Részletkérdés. Lényeg, hogy már nem kell a téli kabát, a sapka-sál-kesztyű hármas. Eljött végre a kedvenc évszakom. Leírhatatlanul imádom azt, amikor nyár van, naplemente és egy tó partján ücsörögve elmélkedem vagy zenét hallgatok. Ahogy' az angol mondja: one piece of Heaven. Az ég is kezd tisztulni, hiszen a felhőzet már nem egybefüggően szürke, hanem foltokban fehér. Körülbelül ennyire:
(...)
- És akkor észrevettem egy felhőt, ami pont a Rennesoey-fok fölött volt. (...) Pont úgy nézett ki, mint egy golden retriever futás közben, azt utánozta.
- Utánozta?
(...)
- A felhő nem csak hasonlított egy golden retrieverre, hanem utánozta azt. A felhő a Rennesoey-fok fölött lebegett és kutyásat játsztt, láttam, ugatott és csóválta a farkát az égen, egy olyan kutyát utánzott, amit a földön látott, egy kutyát, amely egy veréb után szaladt, láttam, felállt a hátsó lábaira, nekitámaszkodott egy fatörzsnek, és akkor tudod mi történt, Jarle? (...) Tudta, hogy hamarosan véget ér ez az állapot, hamarosan már hiányozni fog neki az az idő, amikor a Rennesoey-fok fölött lebegett és kutya volt. Amikor a felhő felbomlik, akor az egyik esőcsepp - miközben földet ér a Jaerenen - arra gondol, hogy most meghalok, most elérem a földet és része leszek annak a körforgásnak, amitől megnőnek a répák és a burgonyák a termőföldben. Tudtad ezt, Jarle?
- Nem.
- Miközben az esőcsepp szomorúságban erre gondol, eszébe jut, hogy kutya volt, hogy ez az esőcsepp, ami hamarosan már nem is esőcsepp, réze volt a kutya farkának, miközben csóválta. Ezt gondolja: "A Rennesoey fölött lebegtem, és kutya voltam."
/ Tore Renberg - Szerettem másképp is/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése