Valahol mindig is irigyeltem a skandinávokat. Nem azért, mert a fizetések és az életkörülmények sokszorosai a mieinknek, hanem azért, amiért képesek testvérként tekinteni egymásra; úgy elfogadni a másikat, amilyen. Az idei 'dalfesztivál elődöntőjében a finn dal végén az énekesnő csókot váltott az egyik vokalistával. Ebből a finneknél botrány lett. Aztán megtörtént ez a döntőben is. S akkor kiderül: a gesztusnak politikai üzenete van, hiszen Finnországban nem lehetséges a melegek házasodása. Alig egy-másfél órával később a stáb adott elő egy kis sajátságos előadást a műsorvezetővel az élen, bemutatván a svéd kultúrát. Ott két férfi csókolózott, megmutatván a svédek végtelen toleráltságát. Svédország volt egyébként az első európai ország, amely lehetővé tette a melegek házasulását. Erre azóta is büszkék. A svédek átlag 85-90%-a elfogadja a melegeket, amivel világelsők. Kérdés: ha nekik sikerült, másoknak miért nem?
Tegnap éjjel olvastam a New York Times internetes kiadásában, hogy egy 23 éves fekete srácot lelőttek New York Cityben csak azért, mert nyíltan vállalta a melegségét. Az eset pikantérija, hogy alig pár saroknyira található az a kávézó, ami a meleg-szabadságjogok szülőhelye. Az USA-ban már 12 államban fogadták el a melegek házasulását, és még ma is napirenden van a demokrata többségű államokban. Amerika lassan ugyan, de fejlődik. Franciaországban Francais Hollande aláírásával hitelesítette az egyneműek házasságát. Franciaország fejlődik. Mindezek ellenére a világban még így is csak nagyon kevés olyan ország van, ahol a melegek házasodhatnak: még kevesebb pedig azon helyek száma, ahol két férfi illetve két nő minden gond nélkül sétálhat az utcán hand-by-hand vagy adhatnak egymásnak csókot valamelyik közparkban.
A minap az egyik napi bulvárújság hátsó borítóján olvastam egy beszámolót, miszerint az emberiség butul. Jó látni, hogy végre belátták! Több korábbi cikkemben megírtam, hogy a magyarok már régóta ezen az úton járnak rendületlenül. Talán ez is közrejátszik abban, hogy egyre több a náci-felfogású (nálunk legalábbis) és egyre kevesebb a tisztán gondolkodó ember. Hát igen, ide lyukadtunk. De sebaj; lesz ez még így se!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése