Amikor Németországban vagy Bécsben járok, mindig tetszik az, hogy ott a tömegközlekedés olyan, amilyennek lennie kell: pontos, tiszta, gyors. Ott úgy ad ki az ember havi 50-60 eurót, hogy tudja: amit érte kap, az megéri a pénzét. Ezzel szemben a magyar tömegközlekedésről már nemzetközi mendemondák keringenek: ahol a vonatok menetrend szerint késnek - idézve egy amerikai újságból. Az, hogy a vonatok késnek, az egy dolog, mondhatni, már kezdünk hozzászokni. Még talán ahhoz is, hogy szombatonként az egyik érdi helyi járat a 2x10 perces utat ~60 perc alatt teszi meg. Ahhoz azonban én legalábbis soha nem fogok hozzászokni, hogy esős időben beázik a busz. Mert oké, hogy régi meg minden, de az, hogy úgy dől be a víz a busz tetején számtalan ponton, hogy arról már vízesést lehetne elnevezni, az több mint bosszantó. Arról nem is beszélve, hogy télen az ember megfagy rajta, míg a vezető már majdnem Hawaii-mintás gatyában és trikóban ül a kis kabinjában elől. Ha már kiadom a fizetés jókora részét közlekedésre, akkor legalább azt oldják már meg, hogy ne ázzon be, és legyen rajta fűtés-hűtés. Ez talán nem olyan nonszensz elvárás, mint a menetrendszerűség. Vagy tévedek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése