Anyácska büszkesége

Egykoron szuperhatalom és egy új politikai irányzat szülője volt. Mérete kontinensnyi, határa a Jeges-tengertől a Csendes óceánig, a Himalájától az északi sarkkörön túlra terjed. Nyelve (azon belül is írásmódja) egyedi, egykoron fél Európa számára kötelező volt tanulni. A világ egyik legbüszkébb és legtöbb alkoholt fogyasztó nemzete. Irodalmi világa kötelező tananyag az iskolákban világszerte. Ez Oroszország.

Oroszország fővárosa Moszkva. 12 milliós nagyváros, amely olyan nagyszerű alkotásoknak ad otthont, mint mondjuk a VDNH, a Kreml, a Vörös tér, a Boldog Vazul-székesegyház. Közlekedési hálózata világhírű, azon belül is pedig a metró. Olyan gyönyörű állomásokkal büszkélkedhet, mint semelyik másik város a világon. Emellett olyan atmoszférája van, amely két nagyszerű művet is megihletett:

• A Metró 2033 és 2034 az atomháború után játszódik a metrórendszerben. Egy alig 18 éves, Artyom nevű fiatal kalandjait kísérhetjük végig, aki elhatározza: véget vet a földalatti létnek. Dmitry Glukhovsky történetét az ember könnyen saját maga elé tudja képzelni, nagyon magával ragadó és rendkívül elgondolkodtató.
• A Metró egy 2012/13-as film. A Gyűrű egyik délnyugati szakaszán beomlik az alagút fala a pénteki csúcsidő kellős közepén. Éppen az omlás közelében jár egy vonat, amely kisiklik és az alagútban reked, miközben dől a víz. A film a vonat életben maradt utasainak történetét meséli el, néha enyhén szólva groteszk és mátrixos jelenetekkel.

Moszkva, 'pétervár, Krasznojarszk és Vlagyivosztok régóta szerepel már a térképemen, és ha minden összejön, év vége felé talán fel is fogom őket keresni. Addig azonban van még időm csiszolgatni az orosz tudásomat... Félek azonban, hogy nem akarok majd onnan hazajönni...