Azon kevés emberek között tudhatom magamat, akik már általános iskola 1. és 2. osztályában nyelvet tanulhattak (ma ez már nem újdonság, akkor még az volt). Noha nem volt választás, ennek ellenére semlegesen álltam anno a dolgokhoz. Ez a nyelv a francia volt. Megfogadtam, hogy soha nem fogom megtanulni, de beigazolódott a mondás: azé válsz, ami ellen a leginkább harcolsz.
S hogy mi ez a hirtelen pálfordulás? Nos, elkezdtem tervezgetni a majdan induló rádióm adásmenetét. Szerettem volna bele egy sarkalatos műsort is: szentmise közvetítést valahonnan a világ másik pontjáról. S ugyebár melyik a világ leghíresebb temploma? Hát persze, hogy a Notre Dame. Felkerestem a weboldalát, és kiderült, hogy a vasárnap esti szentmiséket élőben közvetítik, amit aztán azonnal fel is dobnak YouTube-ra. Így két szentmisét is fog közvetíteni a Rádió T: egyet a Notre Dame Egyetemről (USA), egyet pedig a Notre Dame bazilikából.
Lényeg, hogy visszanéztem a legutóbbi videót (lásd lent), hogy mégis milyen minőségben van fent. A minőséggel semmi probléma; akárcsak minden mással. A bevezető orgonaszó után az Introitust félig latinul, félig pedig franciául éneklik. A francia része annyira megtetszett, hogy beleszerettem: hogy a nyelvbe vagy az énekbe, azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy a legközelebbi alkalommal, amikor InterRail-bérletet veszek, Franciaország lesz az úticél. Szeretném látni Calais kikötőjét, Párizs művésznegyedét, a Boyard-erődöt, Lyon belvárosát, Marseille tengerpartját; részt venni egy szentmisén a Notre Dame-ban, megkóstolni az igazi dijoni mustárt, utazni a világhíres TGV-n, baguettet enni és sétálni a Szajna partján, a Marseillesse-t elénekelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése