"Be British"

Az RMS Titanic legénységének vezérkara

1912. áprilisa. Európában nagyban dúl az I. világháború, ám a Dél-angliai Southhamptonban a hónap 10.-ik napján történelmet írnak; nem katonai, hanem polgári és vízi értelemben. Kereken 12 órakor a Southhampton-i kikötőből kifut a(z akkori) világ legnagyobb hajója, az RMS Titanic. Fedélzetén több mint kétezer emberrel indul el az új világba. Fedélzetén mindenki az új álom reményével van eltelve. Öt nappal később aztán a remény egy-kettőre szertefoszlik, amikor egy végzetes véletlen miatt a hajó pár óra leforgása alatt elsüllyed. Az utasok és a személyzet közel kétharmada meghal, a menekítési munkálatok borzalmasak. Ma, több mint 100 évvel a tragédia után még mindig mit sem tudunk róla.

Valahol Közép-Angliában van egy Lichfield nevű város. Első körben az ember nem gondolná, hogy sok köze lenne a tragédiához, pedig van; jobban mondva inkább az emlékezetéhez. Itt áll ugyanis Edward John Smiths kapitány hivatalos emlékműve.

Southhampton városában a SeaMuseum-ban a mai napig állandó kiállítás keretében mutatják be a hajó életét a születésétől a megfeneklésééig.

Egy ismerősömnek köszönhetően novemberben rövidebb időt tölthetek el az Egyesült Királyságban. Noha pontos útitervem még nincs, de azt már most tudom, hogy mindkét helyet fel fogom keresni, és egy szál vörös rózsát viszek mindkét helyszínre. Ezt követően pedig Southhamptonban istentiszteleten fogok részt venni, amit az elhunytak emlékére ajánlok fel!

A videó, amitől még ma is könnyek szöknek a szemembe