9/21/2013

Kettős mérce

Figyelem!
Az alábbi cikk szerzője nem a Prücsök naplója blog szerzője, ezért az írást a szerzői jog védi!
Forrás: magyarinfo.blog.hu

Breivik nyomában: iszlamofóbia a magyar „baloldali” médiában


Tűző napsütés; fák árnyékaiban gereblyéző, gazoló emberek; zizegő rovarok, távolban elhúzó autó zaja, izzadó hátak, kávészag. Idén nyáron muszlim és zsidó önkéntesek közösen gondozták a Kozma utcai temető muszlim parcelláját – nem sokkal azután, hogy ugyanők a kisvárdai izraelita temetőt tették rendbe. A szervező mecset és zsinagóga az eseményt dokumentálta, ezerfelé küldte ki róla a beszámolót megannyi médiacsatornának. Senki nem hozta le – és ez sajnos cseppet sem meglepő. Nem illik ugyanis bele abba a rendkívül egyoldalú képbe, amit a magyarországi média alkot a muszlim-nem muszlim kapcsolatokról, és általában az iszlámról.

zsinitrendbeteszik.jpg 
A rossz muszlimok megrongálták a zsinagógát... másnap a jó muszlimok pedig rendbe tették. (Chicago, 2012)

Reprezentációpolitika: muszlim = terrorista
Az „egyoldalú” enyhe kifejezés, hogy leírja médiánk hozzáállását a világ második legnagyobb vallásához és annak másfél milliárd követőjéhez: ha beszámolnak muszlimokról, az kizárólag negatív megvilágításban történhet. (Íme a téma, amiben egyetért a liberális Index és a szélsőjobboldali Kuruc.infó.) Nem fog arról szólni, amikor muszlimok tartják fönn a kiüresedő angliai zsinagógát[1] vagy amikor az Egyesült Államokban közös keresztény-muszlim-zsidó istentiszteleteket rendeznek a békéért, a háború ellen.[2] Nem számolnak be a hidzsábot öltő (nem muszlim) svéd nőkről, akik így vállaltak szolidaritást a kendője miatt megtámadott muszlim polgártársukért.[3] Nem fognak írni a kortárs iszlámot bemutató kiállításokról, bármekkora sikert aratnak is[4], se az Auschwitzban tiszteletüket lerovó imámokról[5]. Arról se fogunk magyarul olvasni, hogy Nyugaton a vallások közül a legadakozóbbak az iszlám követői[6], se arról, hogy évente több száz muszlim fiatal megy mainstream muszlimok által szervezett anti-terrorista táborokba.[7] Médiánk emellett en bloc hallgat az Amerikában és Európában egyre nagyobb teret nyerő progresszív iszlám létezéséről, ahol nők is lehetnek imámok (előimádkozhatnak, prédikálhatnak), ahol létezik a melegházasság intézménye, ahol támogatják az állam és egyház szétválasztását.[8] A lista még oldalakon át folytatható lenne. Ezzel szemben a kép, amit kapunk az iszlámról, az merő vér, az egésznek egy százalékát kitevő fundamentalista irányzat abszolút fölülreprezentáltsága a többségi iszlám kárára: tudatos félretájékoztatás, manipuláció, kiváló eszköz iszlamofób hangulat gerjesztése. 


Közös keresztény-muszlim-zsidó istentisztelet a békéért.

Annak, ami a médiából szűrődik ki, egyik ékes példája az utóbbi időkből a legnagyobb ellenzéki csatorna, az ATV Szexdzsihád: iszlamista nőket várnak Szíriába[9] című riportja. A témaválasztás a szokásos: muszlimok ölnek – ebben az esetben épp muszlimokat –, ezen meg se lepődünk, a „muzulmán” szón se akadjunk most fönn (erről részletesebben később). Azonban ami vérlázító, az a tudatos összemosása az iszlám különböző irányzatainak: a cikk a fundamentalista irányzat, a terrorizmust legitimáló, erőszakos vahhabizmus egyik tanítójának kijelentésére épül, amitől a muszlimok 90%-át magába tömörítő szunni iszlám szellemi központja, a kairói Al-Ahzár Egyetem rendszerint elhatárolódik – erről se számol be az iszlamofób médiánk –, a 9%-nyi sí’a („síta”) muszlimok pedig rohamot kapnak. A terrorizmus, civilek célzatos gyilkolása, kizárólag ennek az 1%-os irányzatnak tartozik az eszköztárába: Oszama bin-Láden épp úgy ennek a Szaud-Arábiában kivételesen erős csoportnak a sorait erősítette, mint a bostoni mészárlás elkövetői, vagy a Hámász öngyilkos merénylői illetve a Muszlim Testvériség militáns szárnya. (Újabb tévhit a horizonton: a Muszlim Testvériség fősodra erőszakmentes, a kopt templomokat nem ők, hanem a militáns, vahhabita szárny támadja, akik ellen a fősodor is intenzíven küzd.[10]) Nem véletlenül nem hallunk soha jordániai, iráni, török vagy kurd öngyilkos merénylőkről, ezekben az országokban különböző történelmi okok miatt nem sikerült számottevő táborra szert tenniük a vahhabitáknak.

Így, mint látjuk, nem a cikk által emlegetett „muszlim teológusok” biztatják a nőket arra, hogy prostituáltnak menjenek Szíriába, hanem az iszlám legszélsőségesebb irányzatának maroknyi képviselője, akik abszolút kisebbség a valláson belül, legyenek bármennyire hangosak és látványosan erőszakosak. (Nota bene: egy 1,5 milliárd fős vallásnak ha csak 1%-a is terrorizmusra hajlamos fanatikus, az még mindig 15 millió, nem csoda, ha gyakran hallunk ilyen tettekről.) Ugyanolyan tudatos csúsztatás ez az iszlamofóbok részéről, mint amikor az antiszemiták arról szónokolnak, hogy a rabbik a körülmetélés után a csecsemők véréből szívnak: igen, léteznek ilyen ultra-ortodox praktikák, de ettől ez az állítás ebben a formában még nem lesz igaz, a zsidóság döntő többségét kitevő reform, konzervatív és egyéb irányzatok rabbijainak ilyen rituálé eszébe se jutna.[11]
Rendben, de honnan ez a mérhetetlen gyűlölet, tudatos összemosás? Miért áll az ATV, a Hetek és társaik érdekében ez a konstans iszlamofób hangvétel? Nem áll ez ellentétben az általuk oly gyakran megszólaltatott, „baloldali” politikusok hangoztatta toleranciával? Dehogynem, de mindjárt érthető lesz a képlet, ha hozzáadunk még egy tényezőt: az ezekben a médiacsatornákban többségi tulajdonosként jelenlevő Hit Gyülekezetét.
noiimam.jpg 
Egaliter muszlim közösség, női előimádkozóval, szegregáció nélkül.

Szélsőjobboldali cionizmus és iszlamofóbia
A Hit Gyülekezete motivációja a ferdítésre pofonegyszerű: dogmatika. Teológiájuk azt tanítja, hogy Jézus akkor jön el másodjára, ha a világ összes zsidója Izrael államba költözik (megjegyzem, szerintük ezen eljövetelkor „a zsidóság el fogja ismerni Jézus Krisztust, mint Messiást” (sic!), ami számomra egyéb szempontok miatt is problémás, de azt majd egy vallástudományos folyóiratnak írom meg). Ebből egyenesen következik az, amiben a Hit Gyülekezete élen jár Magyarországon: nyomni a legvadabb cionista propagandát, amibe még az izraeliek jobb érzésű fele is belepirul. Mikor mutattam egy zöldpárti izraeli haveromnak videót egy cionista nagygyűlésről, amit a gyülekezet egyik csarnokában tartottak, rögtön az izraeli széljobbra asszociált: „Nagy-Izrael”, „Osztatlan Jeruzsálem”, „Még több telepet”, „Annektáljuk Palesztinát” és egyéb gondolatokra.
Hagyján, hogy ez a nacionalista-militáns propaganda az istentiszteleteiken ilyen erősen megnyilvánul, de az általuk kontrollált médiában is: egyik legborzasztóbb esete ennek, amit tavaly novemberben produkáltak „tájékoztatás” címszó alatt. Az izraeli katonai intervenció miatt Gázában pár nap leforgása alatt az ENSZ adatai szerint 105 palesztin civil halt meg és 971 sebesült meg – ezzel párhuzamosan 4 izraeli civil vesztette életét, 219 sérült meg. Minden emberélet erőszakos kioltása szörnyű. De mikor az ATV lehoz „Terror Gázában” címmel egy tudósítást, amiben szó sem esik a palesztin oldalról, és meginterjúvolnak egy dél-izraeli apát és fiát, akik nem tudnak aludni a rakéták miatt, akkor azért nem érzem jól magam. Elképesztő, kitűnő példája a szélsőjobboldali cionizmusnak – és cinizmusnak –, méltó követőit látjuk itt a menekülttáborokba gyűlölet-meneteket szervező izraeli képviselőknek, a Gázát földdel egyenlővé tenni akaró izraeli ex-külügyminiszternek, a bevándorlókat rákos megbetegedésnek tituláló kormánypárti képviselőnek és a többi szélsőjobboldali cionistának.[12] (Erről bővebben egy korábbi írásomban: Ha Magyarország "fasizálódik", akkor Izrael...?)
Cionista vagyok én is, mert támogatom az önálló zsidó állam létét. De baloldali cionista, tehát tiltakozom a jobboldali, militáns tendenciák ellen, amik Izraelben egyre hangosabbak, tiltakozom a kisebbségeket (arabok, afrikai menekültek, nem-ortodox askenázi zsidók, szefárd és mizráhi zsidók stb.) érő állami és nem-állami diszkrimináció ellen, tiltakozom az ellen, hogy a lakosság felének, a palesztinoknak nincsen semmilyen állampolgársága s nem vehetnek részt a választásokon; tiltakozom a neo-kolonialista telepespolitika ellen – s a többi. Tiltakozom, mert hiszem, hogy megváltoztatható. Ezzel szemben a Hit Gyülekezete feltétel nélkül elfogadja a cionizmusnak ezen szélsőjobboldali ágát, a jobboldali Izraelt. Mi az, hogy elfogadja, propagálja is… Ennek jó példája a Mindnyájan Együtt Jeruzsálemért nevű szervezet, ami keresztény (Hitgyüli) –  zsidó [a neológ (nem reform, nem konzervatív!) zsidókat képviselő Mazsihisz] összeborulásában nemes egyszerűséggel elfeledkezik arról, hogy Jeruzsálemben muszlimok is élnek; elvégre az al-Aksza mecsetet biztos a belgák építették.

auschwitzimamok.jpg 
A holokauszt áldozataiért imádkozó imámok Auschwitzban.

Tudomást nem venni a harmadik félről – amelyik egyébként a leghosszabb ideig tartózkodik konstansan Jeruzsálemben –, elég nagy gerinctelenség, alulról rezegteti az iszlamofóbia-lécet. Ám Németh Sándorék nem hagyják ennyiben, tovább mennek, ne csak rezegjen az a bizonyos léc, essen is le: „az iszlám a Sátán vallása”, „Mohamed terrorista”, „az iszlám a hatalomvágy vallása” – ezeket a gondolatokat mind a Hetekben, mind Németh-interjúkban viszontláthatjuk.[13] Még Hitler mögött is szaudi pénzt vél fölfedezni a vezető lelkész[14] – javaslom, bojkottáljuk az IBM-et is, amiért számítógépeket szállítottak a náciknak.  Hogy miért kell iszlamofóbnak lennie a hiteseknek? Kétbites gondolkodásban – és ez, mint oly sokszor tapasztaljuk, jellemző minden fundamentalista csoportra –, így néz ki az eset: vannak zsidók és muszlim, és ők egymás ellenfelei. A Hit Gyülekezete pedig, mint nagy „filoszemita” (jól jegyezd meg: a zsidó vallást megsemmisülést kívánják Jézus második eljövetelével!) akkor nyilván kötelességből támadja az iszlámot. E gondolatmenetet nem lehet bonyolítani olyanokkal, mint pl. a Hadas arab-zsidó izraeli parlamenti párt vagy a megannyi palesztin-izraeli közös civil kezdeményezések (B’Celem, Erec Salom stb.), úgyhogy megmaradnak a zsigeri iszlamofóbiánál, l. az előbb említett uszításokat a vezető lelkészüktől.
Sajnos ezeket a gyűlöletbeszédeket kommentár nélkül leközlik az olyan, papíron független hírportálok is, mint az Index.[15] Van egy olyan érzésem, hogy ha egy magyarországi imám ugyanezt a kereszténységről és annak megváltójáról mondaná, és azt leközölné egy ilyen jelentős hírportál, óriási felháborodást váltana ki, másnap minden parlamenti párt a Kossuth téren demonstrálna, ahogy tették azt a Gyöngyössy-beszéd után. Amely demonstrációt kik is szerveztek? Ja igen, a Mindnyájan Együtt Jeruzsálemért. Intoleranciával a toleranciáért, kiváló. Egyben fölmerül a kérdés, hogy vajon a muszlimok miért nem anyázzák sose Mózest és Jézust… Ja, hogy a Korán prófétaként ismeri el őket? Pardon.
Álljunk csak meg egy szóra: szélsőjobboldali cionizmus és iszlamofóbia. Ismerős kulcsszavak, ezek a nyugati szélsőjobb két legmarkánsabb jegye! A norvég tömeggyilkos, Breivik fő ideológiai mozgatóereje ez a kettő volt, amikor a Munkáspárt ifjúsági táborának résztvevőiből 69-et lemészárolt Utoya szigetén.[16] Mint nyilatkozta a mészárlás után: azért kellett így cselekednie, hogy „meggátolja a muszlim hatalomátvételt Európa felett”, s meg kellett büntetnie a kulturális marxista Munkáspártot.  Izraelt pedig manifesztójában mint az iszlám elleni bástyát látja, maximálisan kiáll mellette mindenben, ahogy a nacionalista zsidókat is imádja (csak azok a fránya multikulturalisták…).[17] Nocsak, ezek szerint mégis van európai értelemben vett szélsőjobboldalunk a félázsiai színvonalú Jobbik mellett: ez pedig a Hit Gyülekezete és holdudvara. A szabadpiac-rajongó, szélsőségesen cionista, iszlamofób társaság.


myright.jpg
Hidzsáb (kendő): amit szabad az apácának, nem szabad a muszlim nőnek?

De van ugyebár félázsiai szélsőjobboldalunk is, milyen jó nekünk (…), a Jobbik-Barikád-Kuruc.info tengely. Olyan szépen fölöltötte a bocskai mellé Lenhardt képviselő úr a kufijját, akkor ő most hogy lehetne iszlamofób? – A helyi arab és muszlim közösség egyik nagy kihívása ez, a Jobbik csábítása. Miután hőseink belátták, hogy Magyarországon egyelőre iszlamofóbiával kevesebb szavazatot lehet szerezni, mint antiszemitizmussal, nyugati szélsőjobboldali társaikkal ellentétben anticionista állásponton vannak, és így, a Hit Gyülekezete tükreként, nagy palesztin-barátok mindannyian (bár erős a gyanúm, hogy a szavazóik többsége nem is tudná belőni a térképen Ciszjordániát és Gázát, de ez most részletkérdés). A palesztin ügyet kihasználva lehet „legálisan” is antiszemitulni: ennek emlékezetes esete, amikor a budapesti Palesztin Nagykövetség háborúellenes tüntetésén az első sorban pár turbómagyar zsidózott ezerrel, miközben az arabok csitították őket, hogy ezt azért ne. Ellenben, ha megnyitjuk a Kuruc.infót és olvasunk a menekülttáborokról (ahol a bennlévők zöme muszlim), a Nyugat-európába bevándorlókról stb., rögtön ugyanazzal a gyűlölettel szembesülhetünk, amit a zsidók is megkapnak: ebből látszik, hogy a félázsiai szélsőjobb fene nagy iszlámbarátsága kizárólag érdekalapú, nem őszinte. Amint Magyarországon is nagy számú arab, perzsa stb. kisebbség lesz, átveszik ők is ugyanazokat az iszlamofób szónoklatokat, amiket nyugaton produkál a széljobb, Geert Wilderstől Le Pen-en át HC Strache-ig.

Hallgattál volna…
Ja, és kedves médiacsatornák, felejtsétek már el a „mohamedán” kifejezést! [18],[19],[20] Ez a szó egyértelműen iszlamofób eredetű, azon tévhitet táplálja a használóiba, hogy a muszlimok Isten helyett egy embert – lett légyen akár próféta, mint Mohamed – tisztelnek. Innentől kezdve a szó blaszfémia egy muszlim számára, kifejezetten az iszlámellenesség leképeződése; még ha, feltételezem, a használóinak zöme nincs is tisztában jelentésével, és így szándékán kívül gyaláz. A balkáni közvetítéssel a magyarba érkezett „muzulmán”, feltehetőleg fárszi szó szintén helytelen alak, de legalább csak nyelvtanilag problematikus (ti. többesszámú), teológiailag nem – a biztos az arabok által is használt „muszlim”, ne szégyelljünk ezzel élni.
Ahogy a „muszlim-mohamedán” kérdésben, úgy valószínűleg az arabozásban is inkább a tudatlanság a fő mozgatóerő, és nem a xenofóbia: ettől függetlenül eredménye megalázó, nem ártana erre ügyelni. Amikor a HVG lehoz egy cikket Az öt legvagányabb arab nő[21] címmel, és a cikkben szereplő nők közül kettő nem arab, hanem egy iráni (= perzsa, azeri, kurd stb.), egy pedig pakisztáni (= pandzsábi, pastu stb.), akkor az tipikus rasszista általánosítás. Amögött, hogy learabozzuk az előbb említett indoeurópai népcsoportokat, egy másik teljesen téves koncepció áll: a tétel, miszerint a muszlimok arabok. Ez az állítás se így, se fordítva nem igaz. A legnépesebb muszlim ország Indonézia , a második az előbb említett Pakisztán, a harmadik India, a negyedik Banglades… és csak az ötödik helyen találjuk az első arab országot, Egyiptomot (utána pedig Nigéria majd Irán következik, szintén nem arabok lakják)[22] – és ez, megjegyzem, teljes összhangban áll az iszlám univerzalizmusával, ami nem különböztet meg bőrszín, származás miatt embereket. Másrészről pedig megannyi arab drúz vagy keresztény, a Közel-Keleten több mint 5% az arányuk. (Lehet kapaszkodni – pedig ebben sincsen semmi botrányos, csak a média teszi azzá –, még zsidó arabok is vannak… ha nem is tömegével.)

Nem csak értelmiségi nyünyüke
A Breivik által lemészárolt gyerekek egy olyan baloldali táborban voltak, ami tele volt muszlim bevándorlók fiaival és lányaival. Mert Nyugaton a baloldal nem iszlamofób – épp azért, mert effektíve baloldali, nem úgy, mint a mi kicsi, savanyú és FDP-sárga „baloldalunk”, ami IMF-ért kiált, bankokat és multikat ajnároz – erről lásd bővebben egy korábbi cikkemet itt: Kis magyar politikai kertművelés [23]. Nyugaton a baloldal nem alkalmaz kettős mércét, éppúgy kiáll a muszlim kisebbség mellett, mint a zsidókért, melegért, cigányokért: sajnos olyan világban élünk, ahol erre szükség is van. Nem elég, hogy a nyugati (szélső)jobboldali és a magyarországi „baloldali” média állandóan és következetesen agitál az iszlám követői ellen, de amíg Ciszjordániát és Gázát izraeli megszállók tartják fogságban, amíg Csecsenföldet nem engedi el az orosz, amíg az ujgurok ellen elkövetett kínai bűntettek nem hagynak alább, amíg Boszniában a szerbek – pópák áldásával – kis híján kiirtották a teljes muszlim lakosságot, addig láthatjuk, hogy a média reprezentációjával ellentétben nem feltétlenül mindig a muszlim „oldal” a hibás, ők is áldozatok.
De nem kell Boszniáig menni: mikor történt olyan, hogy a magyar kormány képviselői – más vallásokhoz hasonlóan – a muszlim közösségeket is fölköszöntötték ünnepeik alkalmából? Láttunk már miniszterelnöki aláírással ellátott ramadáni üdvözlő üzenetet – például a szaud-arábiai focicsapatot mindenestől leterroristázó, akkor még miniszterelnök (?!) Gyurcsánytól? [24] Ez csak a szimbolikus síkja a kettős mércének, de ami ennél égetőbb, az pl. a menekülttáborokkal kapcsolatos: míg a keresztény papok, lelkészek nyújthatnak lelki támogatást a jelentős részt muszlim vallású menekülteknek – ami a hírek szerint gyakran térítésbe csap át –, addig a magyarországi iszlám képviselőinek nincs állandó belépési engedélye (vallásszabadság, mi is az?).[25] Az se normális, hogy az egyik legnagyobb egyház vezetője kénye-kedve szerint szidalmazhatja az iszlámot, és ezen senki sem háborodik föl az érintetteken kívül. Nem csak az alpári stílusban zsidózó Jobbik ellen kell tömegtüntetéseket szervezni, az iszlamofóbok ellen is.

hugamuslim.jpg 
Ölelj meg egy muszlimot! Kampány az USA-ban.

Én az iszlámról saját tapasztalataim, nem a médián keresztül alkottam meg a képemet: ehhez hozzájárult az a nabluszi fiú, aki elkérte a kipámat, és cserébe adott egy szebhát (muszlim rózsafüzért), azok a palesztin egyetemisták, akikkel egy háztetőn, naplementében, tamar hindi (datolyalé) mellett az iszlám és a zsidóság imám/rabbi-felfogása közti különbségről beszélgettem. Az a pesti egyetemi tanár, aki bölcsességével bárkit kibékít. Az a család, amelyik magához fogadott egy napra ramadánkor, és akik meghívtak böjttörésre. A ramallahi fiatalság, akikkel egy szabad téri fesztiválon buliztam éjszakáig. Az a bécsi haverom, aki a világ egyik legjobb szakácsa és erről rendszeresen megbizonyosodhatok. A beduin tinédzserek (Ahmed, Ahmed és Ala’a), akik a semmi közepén fölvettek a kocsijukkal, noha nem is stoppoltam. Egy volt egyetemi hallgatótársam, aki mindenkire mosolyog. Az a szudáni menekült, aki elkísért Tel-Avivban A-ból B-be (és közben szórakoztatott), ahelyett, hogy csak kinyögte volna, hogy menjek előre. Az a jordániai ismerősöm, akinek kiváló humora van és hozzám hasonlóan Monty Python-rajongó. Meg az a szír focista-gyerek, aki múltkor küldött online képeslapot születésnapomra. Nekem ők a muszlimok.
A szerző nem muszlim, hanem baloldali – és mint ilyen, érzékeny minden társadalmi igazságtalanságra.

Langer Ármin

Bejegyezve ekkor:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)