Megírva: 10:11 PM 2013.10.06.
Ha a Kedves Olvasónak birtokában lenne egy olyan bájital receptje, amivel bárkit szerelembe ejthet, merné-e használni? Gondolom, hogy a válasz igen. Merné-e használni arra, hogy az ellenségei ne irigykedjenek az újdonsült párra? Gondolom, hogy a válasz igen. Belegondolna-e abba, hogy tulajdonképpen mit csinálna? Gondolom, hogy a válasz nem. (...) Shakespeare Szentivánéji álom művében egy tündérnek lehetősége van arra, hogy mindezt megtegye. El is kezdi, ám ő sem gondol bele abba, hogy mit is tesz mindezzel. A végére aztán teljes a káosz, a valóság pedig annyira összekeveredik az álommal, hogy az már negatívumokat szül. Pedig, gondoljunk csak bele: milyen jó is lenne, ha mi irányíthatnánk mások szívét, ugye? Nos, a helyzet az, hogy mindez lehetséges. Shakespeare szerint a valóságot és az álmot csak egy vékony határ választja el. Mit jelent ez? Azt, hogy minden ember képes arra, hogy megvalósítsa álmát, legyen szó akár szerelemről, akár bármi másról. S ha már az irodalmi idézeteknél tartunk, tökéletesen illik ide az alábbi: "Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat; s közben elfelejt élni!" (részlet a Harry Potter egyik részéből). Az álmodozás tehát nem baj, sőt! Kell is álmodozni, elvégre az álmok adnak a célt, a célok pedig értelmet az életnek. Ezeket az álmokat, ezeket a célokat el lehet érni, véghez lehet vinni. Csupán úgy kell kevernünk a valóságot az álommal, hogy abból csak pozitív jöjjön eredményül. Nehezen hangzik, mert az is, de nincs lehetetlen.
A High School Musical óta egymást érik a különböző musicalek, és azóta mintha megnőtt volna a kereslet ezen műfaj iránt. Ám mi történik akkor, ha a musicalbe beleviszünk egy kis szépirodalmat, egy kis humort és a mai világot? Ha mindezeket összekutyuljuk, kijön belőle a Were The World Mine c. amerikai film, aminek műfaját éppen ezek miatt nehéz lenne meghatározni. A film egy középiskolás srácról szól, akinek álma, hogy a suli rögbicsapatának sztárjával járjon. Egy iskolai előadásra készülvén azonban egy varázslat hatása alá kerül, ahol teljesen összemosódik az álom és a valóság. Shakespeare Szentivánéji álom művében felleli Kupidó szerelemreceptjét, amit el is készít, ám a dolgok balul sülnek el akkor, amikor a városka lakóit arra próbálja rávenni, hogy járjanak egy kicsit az ő cipőjében. Humor és szórakozás a köbön, aminek a legvégén kiderül: az a bizonyos határ az álom és a valóság között nem is olyan vastag; illetve aki görcsösen hajszolja az álmait, az nem nézi az életet, pedig lehet, hogy az álma már rég valóra vált. A film azért is tetszik nagyon, mert ahhoz, hogy teljes egészében megértsük a történetet, fel kell fedeznünk olyan kulcsmondatokat, amelyek a legjelentéktelenebbnek titulált részeknél hangzanak. :)
Ha a Kedves Olvasónak birtokában lenne egy olyan bájital receptje, amivel bárkit szerelembe ejthet, merné-e használni? Gondolom, hogy a válasz igen. Merné-e használni arra, hogy az ellenségei ne irigykedjenek az újdonsült párra? Gondolom, hogy a válasz igen. Belegondolna-e abba, hogy tulajdonképpen mit csinálna? Gondolom, hogy a válasz nem. (...) Shakespeare Szentivánéji álom művében egy tündérnek lehetősége van arra, hogy mindezt megtegye. El is kezdi, ám ő sem gondol bele abba, hogy mit is tesz mindezzel. A végére aztán teljes a káosz, a valóság pedig annyira összekeveredik az álommal, hogy az már negatívumokat szül. Pedig, gondoljunk csak bele: milyen jó is lenne, ha mi irányíthatnánk mások szívét, ugye? Nos, a helyzet az, hogy mindez lehetséges. Shakespeare szerint a valóságot és az álmot csak egy vékony határ választja el. Mit jelent ez? Azt, hogy minden ember képes arra, hogy megvalósítsa álmát, legyen szó akár szerelemről, akár bármi másról. S ha már az irodalmi idézeteknél tartunk, tökéletesen illik ide az alábbi: "Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat; s közben elfelejt élni!" (részlet a Harry Potter egyik részéből). Az álmodozás tehát nem baj, sőt! Kell is álmodozni, elvégre az álmok adnak a célt, a célok pedig értelmet az életnek. Ezeket az álmokat, ezeket a célokat el lehet érni, véghez lehet vinni. Csupán úgy kell kevernünk a valóságot az álommal, hogy abból csak pozitív jöjjön eredményül. Nehezen hangzik, mert az is, de nincs lehetetlen.
A High School Musical óta egymást érik a különböző musicalek, és azóta mintha megnőtt volna a kereslet ezen műfaj iránt. Ám mi történik akkor, ha a musicalbe beleviszünk egy kis szépirodalmat, egy kis humort és a mai világot? Ha mindezeket összekutyuljuk, kijön belőle a Were The World Mine c. amerikai film, aminek műfaját éppen ezek miatt nehéz lenne meghatározni. A film egy középiskolás srácról szól, akinek álma, hogy a suli rögbicsapatának sztárjával járjon. Egy iskolai előadásra készülvén azonban egy varázslat hatása alá kerül, ahol teljesen összemosódik az álom és a valóság. Shakespeare Szentivánéji álom művében felleli Kupidó szerelemreceptjét, amit el is készít, ám a dolgok balul sülnek el akkor, amikor a városka lakóit arra próbálja rávenni, hogy járjanak egy kicsit az ő cipőjében. Humor és szórakozás a köbön, aminek a legvégén kiderül: az a bizonyos határ az álom és a valóság között nem is olyan vastag; illetve aki görcsösen hajszolja az álmait, az nem nézi az életet, pedig lehet, hogy az álma már rég valóra vált. A film azért is tetszik nagyon, mert ahhoz, hogy teljes egészében megértsük a történetet, fel kell fedeznünk olyan kulcsmondatokat, amelyek a legjelentéktelenebbnek titulált részeknél hangzanak. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése