Nem, a címből nem hiányzik a vessző; szándékosan maradt ki, mivel a második névelő után álló mondatrész szorosan kapcsolódik az elsőhöz, így alkotva egyetlen tagmondatként mondatot. Ez most hülyén hangzik, nem? Igen, szerintem is, de a lényeg remélem érthető. :D S ha már a nyelveknél tartunk: köztudott rólam, hogy nipponofób vagyok, azaz utálok mindent, ami japán. Ez alól eddig csak két kivetél volt (Dragon Ball, Pokémon), de úgy tűnik, hogy ezen listára fel kell vennem egy harmadik dolgot is: a nyelvet. Továbbra sem értem, mit esznek rajta annyira a nyugati emberek, és miként lehet három, egymástól teljesen különálló írásrendszert használni, ám azt el kell ismernem, hogy van benne valami olyan, amit nem tudok megfogalmazni. Varázs, talán? Nem tudom hogyan nevezni. Erre amúgy úgy jöttem rá, hogy Patrik barátom nem rég felelevenítette a gyermekkoromat. Minden közel velem egykorú nézte anno a Dragon Ball c. japán anime sorozatot. A mai fiatalság ezen nőtt fel, ezt nem lehet letagadni. Mint ahogyan azt sem, amikor pár évesen szomorúan kellett szembesülnöm azzal, hogy nem tudok kame-hámézni, akármennyire is szeretnék. Szóval, Patrik megmutatta nekem a trilógia utolsó évadát, a GT-t. Ennek az outro (ami a stáblista alatt szól) dala pedig már az első alkalommal megfogott. Megpróbáltam át- illetve lefordítani, mert a dalszövegben van pár a kínaiból átvett írásjegy, de természetesen a jelentése közel sem azonos, így ez kudarcba fulladt. A japán nyelv kiejtése érdekes, főleg a kettőshangzók miatt; sőt, még talán azt is mondhatnám, hogy tetszik, ennek ellenére (még mindig) nem fogom megtanulni. :D
Rájöttem arra, hogy a zene - engem legalábbis - képes egy olyan állapotba helyezni, amikor minden fenntartásomat képes vagyok eldobni. Történt ez először akkor, amikoris egyik ismerősöm bemutatta nekem a K-Pop műfajt. Az azonnali (és azóta egyetlen) kedvencem a BigBang lett, azonbelülis a Tell Me Goodbye c. számuk. Utólag estem pofára, mikor megtudtam, hogy a srácok ezt félig angolul, félig pedig japánul éneklik. (Elvégre egy koreai banda miért is énekelne koreaiul?). Ennek ellenére a szám (és a srácok :P) továbbra is tetszik(/-enek). Erősen ellenzek mindenféle Japánnal kapcsolatos dolgot, de úgy érzem, a nyelvvel és a zenével kivételt kell tennem. Kell? Hm, ez talán egy kicsit erős kifejezés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése