Épp az előbb böngésztem a Facebook üzenőfalamat, amikor megakadt a szemem egy bejegyzésen: az osztrák püspökök ellenzik az azonosneműek örökbefogadását. Mindezt egy katolikus pap posztolta ki, amely poszthoz percek alatt számos helyeslő hozzászólás érkezett. Igazából most nem tudom, hogy nevessek-e vagy sírjak inkább ezen.
A Római Katolikus Egyház a világ legnagyobb keresztény egyháza. Népszerűsége talán annak köszönhető, hogy immáron kétezer éve létezik, és olyan tanokat okít, amelyek akkor is és most is megállják a helyüket. Ámbár, utóbbit inkább feltételes módba tenném. Sokat változott az Egyház az idők folyamán. Rengeteg vezetője volt, akik bevezettek kisebb-nagyobb változásokat, ám a gyökereket mégsem sikerült megváltoztatni. Márpedig a legtöbb kétezer éves tanjuk a mai világban nem nagyon állja meg a helyét, hiszen az emberek felfogása ég és föld az akkorihoz és a mostanihoz képest. Van azonban egy olyan hittételük, amit rendületlenül hirdetnek, de úgy veszem észre, hogy sem a klerikusok, sem pedig a hívek nem tartják meg: a szeretet. Azt szokták mondani, hogy a kereszténység a szeretet vallása, de ahogy végignézek a világ egyházain, nem igazán tapasztalom ezt. Mindenhol az elítélés, a büntetések és a megtorlások vannak hangsúlyban, így nem csoda tehát, ha az újkori, Istent kereső ember hanyatt-homlok menekül a kereszténység elől. Egyetlen egyháznak sincs joga arra, hogy megítélje az embereket általuk kreált dogmák alapján. Ítéletre egyedül Isten jogosult, senki más. Ebből következően az egyházaknak kötelezően be/el kellene fogadniuk minden olyan embert, akik általuk keresi az Istent. A gyakorlat ezzel szemben az, hogy mindaddig el van fogadva az illető, amíg ki nem derül róla, hogy példuál meleg, bűnöző vagy bármi más. S ez pont a Római Katolikus Egyházban van jelen leginkább.
Mai napig hiszem és vallom azt, hogy Isten engem hív a papságra, ám köszönöm, de nem kérek az ilyesfajta bűnözésből, amit a Katolikus Egyház csinál az Isten mögé bújva. A papok, püspökök azt hiszik, hogy a templom négy fala és a reverenda ápol és eltakar. Az emberek előtt lehet, de az Isten előtt biztos nem. Nap mint nap hálát adok azért, amiért megtaláltam az Episzkopális Egyházat, amelynek egyetlen, megingathatatlan alapja van: a szeretet. Hetek óta megkezdtem a felkészülést, hogy legkésőbb két éven belül elkezdjem az anglikán szemináriumot. Leírhatatlan érzés egy olyan keresztény közösséghez tartozik, akik nem bélyegeznek meg különböző dolgok alapján, hanem csak Isten szeretetének élnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése