8/13/2014

Nosztalgia kelta módra

Átok ül rajtam. Nem, ez nem valami babona, és nem, nem kezdtem el érdeklődni a mágia iránt, csupán realizáltam egy-s-mást. Az ember, amikor kipróbál új dolgokat, vagy megszereti őket, vagy nem. Ha az eredmény pozitív, akkor az általában kedvenccé válik, legalábbis egy ideig. A '90-es évek második és a 2000-es évek első felében a zeneipart a fiú popegyüttesek uralták. Ki ne emlékezne olyan együttesekre, mint például a Backstreet Boys, az N'Sync, vagy akár hazai viszonylatban a V-Tech, a TNT?! Akkortájt mindenki ezeket hallgatta, így én is rákaptam; és a mai napig az egyik kedvenc zenei műfajom (a country mellett). Na már most, a probléma ott kezdődik, hogy amely együtteseket ezek közül megszerettem, azok mind megszűntek. Először a Backstreet Boys (igaz, ők később újra összeálltak), majd a TNT, a V-Tech és így tovább. Az utolsó efféle megrázkódtatás 2010-ben ért, amikor kiderült, hogy a Westlife feloszlik. Feloszlik?!?!?! Megszűnik egy olyan együttes, amely már több mint 10 éve folyamatosan szárnyal, mindenki imádja őket az egész világon, és egy teljesen új műfajt teremtettek meg. (...) Most is az ő dalaikat hallgatom, és egyszerűen képtelen vagyok rájönni arra, hogy mi vitte rá őket a megszűnésre... utánuk olvastam az angol Wikipédián, és megtudtam, hogy Mark (a leghelyesebb énekes) meleg. Hoppá! A hab a tortán nem csak az, hogy a leghelyesebb ötük közül, hanem hogy az egyik klipben (lásd alább!) vannak olyan jelenetek, amikor teljesen úgy néz ki, mint az exem. Mint egy amolyan "megemlékezvén" róluk, november utolsó hetét Írországban töltöm. Politológia tanárom ódákat zengett a szigetről, a kultúráról, az ott élő emberekről. Plusz, van egy marha jó melegfilm (kicsit erős kifejezés...), ami szintén ott játszódik. Noha valószínűleg túl jó időre nem számíthatok majd, de egy 3-napos InterRail bérletre mindenképpen. Itt az ideje tehát elkezdeni írül tanulni és folytatni a nosztalgiázást...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése