Amióta az ember képes a gondolkodásra (és ezáltal a fantáziálásra), egyre nagyobb teret szeretne meghódítani. Idővel megtanult úszni, repülni (igaz csak közvetlenül), sőt, már az űrben is járt. Szeretné befolyásolni az időt, az időjárást, a sorsát. Egyet azonban képtelen elérni és ezt képtelen felfogni nem lehet isten. Az embert és az istent az különbözteti meg leginkább (a hatalomtól és a halhatatlanságtól eltekintve), hogy amíg az isten tévedhetetlen, addig az ember hibázik. Mint ahogyan mi is hibázunk, tévedünk, úgy mások is elkövetik ezeket. Az orvos, aki erőfeszítései ellenére sem tudja megmenteni a beteget, mert a nagy hévben figyelmen kívül hagy valamit, rögtön el van ítélve a társadalom szemében és gyilkosnak van megbélyegezve. A buszvezető, aki az időjárás miatt nem látja, hogy leszállt-e minden utas, véletlenül odacsuk valakit, és máris azzal vádolják, hogy direkt tette és mennyire hülye. A pénztáros, akinek egyszerre több felé kell figyelnie, kevesebbet ad vissza a kelleténél, és mindjárt jön a beszólás, hogy biztos át akarta vágni a vásárlót.
Az ember nem isten; akár tetszik, akár nem, mindenki hibázik, még akkor is, ha nem szabad. Miért olyan nehéz ezt egyes embereknek felfogni? Nem értem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése