Szeretni vagy szeretni?

Love is the cure for all illness - tartja egy angolszász mondás. Ha ezt megpróbálom magyarra fordítani, kapásból megütközöm az első szónál, hiszen a love kétféleképpen fordítható magyarra: szeretet és szerelem. Melyik fordítás tehát a helyes?

Szerelem - olyan, mint a drog: tudod, hogy árt és káros, de minél jobban megismered, annál inkább akarod. Kezdetben minden szép és jó, aztán amikor véget ér, az egyenlő a lelki apokalipszissel. Ám ilyen súlyú traumát csak egy újabb szerelem képes elmulasztani, elkezdvén ismét az ördögi kört. A probléma ott kezdődik, ha ugyanabba az emberbe leszünk ismét szerelmesek, ám ezúttal ez bármilyen ok miatt plátói marad. Szoktam volt mondani, hogy Isten létezése óta egyetlen hibát követett csak el: mégpedig azt, hogy az embert társas lénynek teremtette. Több ízben volt alkalmam már belekóstolni ebbe, ezért is írtam a drogos hasonlatot: fáj a hiánya, de mégis akarom. Pár éve mérföldkőhöz érkeztem: papság vagy szerelem; s akkor az utóbbi mellett döntöttem. Nem telt el sok idő és mindkettő füstbe ment. Akkor tájt emlélkedtem azon, hogy miként lehetne összekötni a szerelmet és a papságot? Az Anglikán Egyház erre egy nagyon jó példa, de próbáljuk meg körüljárni a dolgot belülről is: miként lehetek szerelmes úgy, hogy közben teljes szívemből és elmémből az Istennek élek? Néhány évnyi gondolkodás után aztán rájöttem: az Istenbe kell beleszeretni. Katolikus körökben a pap nem házasodhat, és annak érdekében, hogy minden szentséget képes legyen elnyerni, azt szokták mondani, hogy a felszenteléskor Jézussal köt házasságot. Az Isten iránt érzett szerelem soha nem lesz plátói, soha nem lesz viszonzatlan, csupán egy kicsit más - csúnyán kifejezve anyagtalan. Ám belegondolva, végtelenszer jobban megéri, hiszen Isten soha nem fog elhagyni egy másikért, a távolságért vagy más okok miatt.

Szeretet - az egész keresztény vallás alapja, még akkor is, ha egyes gyülekezetek, felekezetek nem ezt prédikálják. Jézus sok mindenre megtanított minket, de ezek közül a legfontosabb a felebaráti szeretet. Feltétel nélkül, mindig és mindenhol, bármiféle körülményre való tekintet nélkül. Nagyon nehéz ezt megtartani a modern világban, ahol minden pillanatban szinte minden irányban ott a gyűlölet, a harag, a harc. A feltétel nélküli szeretet pedig lehetetlen Isten nélkül, hiszen Isten mindenkit úgy és olyannak fogad el, amilyen, tehát ha maga a Mindenható elfogadja, akkor én miért ne tenném?! A világ leggyönyörűbb dolga a megbocsátás, az elfogadás és a szeretet háromsága. Ahogyan Jézus mondja: "szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!". Bocsássunk meg a másiknak! Fogadjuk el őt olyannak, amilyen! S szeressük őt teljes szívünkből, hiszen valahol mind testvérek vagyunk!

Szóval, melyik fordítás a helyes? Mindkettő illetve egyik sem, ugyanis Isten az, aki minderre képessé tesz minket!