Elkezdődött az idei Pride időszaka, vagyis egész Magyarországon (öhöm) vannak különböző programok, amik arra szolgálnak, hogy mintegy megismertessék a nagy világgal a melegséget. Ennek fénypontja pedig a szombati felvonulás lesz Budapesten keresztül, amit nálunk évről-évre atrocitások kísérnek. De mi is a Pride és kell-e nekünk egyáltalán?
A mai társadalomban nagyon sok úgynevezett minoritás (magyarul: kisebbség) él. Ezek a csoportok általában faj, rassz, bőrszín, vallás vagy bármi más alapján jönnek létre és működnek annak érdekében, hogy együtt, egy közösségbe tartsák az odatartozókat. Amikor egy ilyen minoritás bármikor egy kicsit megpróbál kitörni a határai közül, akkor rögtön azzal szembesül, hogy az oda nem tartozók nem tetszésüket fejezik ki nem csak a terjeszkedés, hanem úgy alapból a létezés miatt is. A melegek ezen minoritások egyike. Amikor megpróbálják kiterjeszteni a megismerés határait, rögtön jönnek a homofób megnyilvánulások a szélrózsa minden irányából. Ám miért van erre szükség? Isten végtelenségét mutatja az, hogy az embert a saját képmására teremtette, tehát minden ember rendelkezik csak őrá jellemző tulajdonságokkal. Noha nincs két egyforma ember a földön, ennek ellenére vannak olyan tulajdonságok, amelyek másokban is megtalálhatóak. Olykor az ember elkezdi keresni ezen társait, hogy velük egy közösségbe tartozzon. Ebből kifolyólag tehát minden ember bizonyos szemszögből kisebbségnek, más nézőpontból pedig többségnek tekintendő. Amikor szóbakerül bármilyen ilyen kisebbség (pl.: cigányság, melegség, bevándorlás, stb.) problémája, az ún. többség azt mondja, hogy nem kell velük foglalkozni, hiszen ők nincsenek sokan, a kutyát sem érdekli az ő helyzetük. Na pontosan ez az, amiért a Pride létrejött: hogy a melegvilág megmutassa, mi is itt vagyunk, és mivel kisebbségben vagyunk, nem szeretnénk, ha elnyomnának minket; ellenkezőleg, a többséggel egy szinten szeretnénk élni. Így tehát ahelyett, hogy az átlagember azon rágódik, miért van erre szükség, inkább adjon hálát azért, hogy neki nincs szüksége ilyenre...!
A megvalósítás ellenben már más dolog. Jöjjön a klasszikus példa, a külföld: ott a Pride a buliról és az együttlétről szól. Arról, hogy úgy érzem jól magam mások társaságában, hogy konkrtétan leszarom, hogy ő most éppen fiúval vagy lánnyal van együtt, mert csak egy dolog számít: hogy mind emberek, mind egyformák vagyunk. Ott talán a propagandának, talán a szimpla nyitottságnak köszönhetően az emberek megtanulták és megtapasztalták ezt. Nálunk ezzel szemben évről-évre unatkozó nácik járnak ki, hogy megpróbálják szétverni a tömeget és meglincseljenek egy-két felvonulót, mondván a kisebbségnek nincs joga élni. Kisebbségek mindenhol vannak, a probléma nálunk nem is ez, hanem az, hogy úgy próbáljuk a nagyközönség tudtára adni a Pride értelmét, hogy az emberek nagy része még azt sem tudja, mi az, hogy valaki meleg vagy leszbikus. Statisztikailag minden 10. ember meleg vagy leszbikus, így mindenkinek van legalább egy ilyen ismerőse, ennek ellenére sokan még nem szembesültek azzal, hogy milyen ismerni egy ilyen embert. Így tehát a meleg- és emberjogi szervezeteknek sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük abba, hogy megismertesség a melegséget az átlagemberrel, mielőtt bulizni hívják őket! Tény, hogy ez Magyarországon napról-napra nehezebb, köszönhetően a politikának, de nem lehetetlen feladat. Amíg ez a változás nem történik meg, nem látom értelmét a felvonulásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése