Akárhányszor meghallom Christina Stürmer egyik dalát, óhatatlanul is Bécs jut róla eszembe. Na nem azért, mert ő osztrák, hanem azért, mert német. Nem, nem írtam el, elvégre az osztrákok is németül beszélnek, ám Christina nem német, hanem osztrák. Na, ugye így már mindjárt érthetőbb. Ellenben azért is szeretem, mert német. Kezd kuszává válni? Létezik egy német sorozat Alles was zählt néven, ami hétköznaponként fut az RTL-n és még ma is az abszolút kedvenceim között van, még annak ellenére is, hogy az egyik kedvenc szereplőm kihalt belőle. Szóval, eme német sorozat betétdalát Christina énekli Nie Genug címmel. Röviden: éljen a német nyelv! Akárhányszor német zenét hallgatok, mindannyiszor előtörnek belőlem a tavalyi és a korábbi évek emlékei, amikor is el-eljuthattam egy-egy német városba, és megtekinthettem álmaim hazáját. Igen, én is ott szeretnék élni, és még véletlenül sem azért, mint a többi magyar.
A legtöbb magyar munkavállaló (tisztelet a kivételnek) azért megy Németföldre, hogy jobb élete legyen, mindenféle asszimilációs kísérlet nélkül. Ez dicsérendő, elvégre a magyar mindig is magyar lesz. Ám a probléma szerintem ott kezdődik, hogy még csak egy picit sem próbál beilleszkedni (nem asszimilálódni) az új környezetbe. Nyelvtudás híján, a Kelet-európai gondolkodásmóddal mennek ki, ezáltal kultúrsokként éri őket az ottani élet. Nyelvet nem tanulnak, mondván a munkához nem kell, meg úgy is lehet élni, hogy a boltban inkább activityt játszom. Beilleszkedni nem akar, mondván én keresek annyit, hogy ne süllyedjek a többi ember szintjére. Ja, csak azt felejtik el, hogy a német átlagbér bőven magasabb, mint azt egy átlag magyar vendégmunkás kap. Akárhogyan is próbálom, egyszerűen nem tudom megérteni ezt a fajta mentalitást. Ennyit rólunk, magyarokról.
Nem akarok én lenni a különc vagy ilyenek, de én teljesen más ok miatt vágyódom ki. Noha kétségtelen, hogy egy jól fizető munka számomra is jól jönne, ám az én rangsoromban más van előrébb. Én a nyelv és kultúra miatt szeretnék kimenni. A nyelv miatt, amit az összes magyar közül valószínűleg csak én tartok csodálatosan szépnek. A kultúra miatt, mivel olyan óriási a szakadék az ottani és a hazai között, hogy már csak az csodálatos. Szeretnék beleolvadni egy olyan társadalomba, ahol minden ember egyenlő; ahol az embernek nem kell azon gürcölnie, hogyan fog holnap kaját venni; ahol nem az számít, hogy ki vagyok, hanem hogy mit csinálok és merre tartok. Németország egy eszméletlen gyönyörű ország, ezért is hívom gyakran csak némethonnak. Szeretnék a tömegközlekedés vagy a Hörfunk területén dolgozni, valahol Essenben vagy az NRW-régióban; szeretnék egy normális német srácot találni magam mellé, akivel boldogan élhetjük életünket; szeretnék egy kis lakást bérelni valahol Essen belvárosában, rálátással a főpályaudvarra. Ezek nem elérhetetlen álmok, csupán egyetlen dolog szab határt a megvalósításukhoz: a pénz. Ám ez már egy teljesen más történet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése