A cím persze hibás, hiszen nincs olyan, hogy brazil nyelv, de hogy a brazilok miként fejezik ki az emberséget, az már merőben más kérdés. Tavaly megjelent egy független film, ami pár középiskolás tinédzser hétköznapjait meséli el egy kicsit fura történetben. A mű természetesen nem kerülhet a magyarországi mozikba, hiszen nem amerikai és még köze sincs Hollywoodhoz (hál' Istennek!), ennek ellenére az internet egyes bugyraiban még fellelhető.
Ebből a rövidfilmből készült a mű
Sao Paolo egyik részében lakik Leonardo és legjobb barátnője Giovanni. Teljesen átlagos középiskolás srácok, annyi plusszal, hogy Leo vak. Egyik nap egy fiú, Gabriel érkezik az osztályba, aminek köszönhetően fenekestül felfordul kettejük illetve hármójuk kapcsolata. Leo álma, hogy egyszer szerelemből megcsókolhasson egy embert, majd amikor nagy nehezen ráveszi magát, hogy elmenjenek egy házibuliba, félig megtörténik a csoda. Később pedig egy közös házidolgozat hozza össze a szerelmes szíveket, de szándékosan nem akarom lelőni a poént! :)
Nagyon tetszik a filmben, hogy egy idő után a néző számára teljesen értékét veszti az, hogy Leo vak. Annyira jól meg van írva a történet, annyira jók a párbeszédek! Még Leo családi életébe is betekintést nyerhetünk, szembesülve a vak gyermek - látó szülők kapcsolatába, jobban mondva ellentétébe. Sok, a témába vágó filmet láttam már, de talán még egy sem volt, ami ennyire magával ragadott volna - még úgy is, hogy portugál nyelven angol felirattal néztem. Ennek ellenére remélem, hogy a film ha akár csak egy kicsit is, de hozzájárul ahhoz, hogy az emberek elfogadóbbak legyenek a sérült embertársaik felé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése