Bólogassunkk tovább?!

Amikor Ferenc pápát megválasztották, mindenki óriási reményeket fűzött hozzá (mint általában bármilyen választás alkalmával), köztük azt, hogy megreformálja az Egyház belső romlottságát és szétesőben résző elemeit. Mindezt elkezdte megtenni, manapság egyre nagyobb léptékkel, erre mindenki támadja őt. Vége lenne a Katolikus Egyháznak?

Szokták volt mondani: a fejétől bűzlik a hal. Hát, ez most kivételesen nem igaz.

Kongatják a vészharangot a katolikus közösségek világszerte, hogy egyre kevesebb ember jár a szentmisékre vasárnaponként, ám még kevesebb fiatal vállalja a papi hivatást. A katolikusok száma (egyelőre) kis mértékben ugyan, de folyamatosan csökken - ez kimutatott tény. Mi lehet ennek az oka? Na, itt viszont már tényleg a fejétől bűzlik az a bizonyos hal. A papok, püspökök (tisztelet a kivételnek) bort isznak és vizet prédikálnak. Az Egyház belső működésében olyan szinten elharapózott az evilági javak szolgálata, hogy sokszor valóban elcsodálkozom azon: a reverende tényleg az Isten szolgájának a jele vagy csak egy álca, hogy ezt elrejtse. A mai egyházi vezetőknek illetve papoknak a hívő, az átlag ember lelke az utolsó a fontossági listájukon; minden más előbbre kerül. A papok a püspökök kegyeiért versengenek, közben az egyházközségek pénztárából olykor-olykor eltűnik egy kis pénz, esetleg megjelenik egy új autó a paplak előtt. A templomok jókora része eközben omladozik, mondván nincs pénz a felújításra. Ám vajon van-e keret a lelki megújításra?

Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak (Lukács 16:13)

Tény, hogy egyházat emberek vezetik és koordinálják, és emiatt lehetetlenség függetleníteni a munkat a földi dolgoktól, mint például a pénz. Ám egyszerűen elképzelni sem tudom, hogyan tud egy ilyen ember a saját lelkiismeretével elszámolni, már ha van neki olyan? Mit fog mondani azon a bizonyos napon, amikor Ő előtte fog állni? Emberből vagyunk, hibákat követünk el, amiket ha megbánunk, Isten megbocsájtja. Azonban Isten nem hülye, és nem fog mindent megbocsátani, ha alapból úgy állunk hozzá, hogy miért ne tehetném meg, ha úgyis meg lesz bocsájtva?! Vegyük már észre, kedves paptestvérek, hogy amit csináltok az rossz, nem Istentől való. A ti feladatotok a hívek szolgálata, nem pedig a püspök hátsójának nyalása és a pénz mámorában való élet!

Amikor a pápa kikelt az Egyházban eluralkodó intézményesített korrupció ellen, a melegek és a menekültek elfogadása mellett, az egész világ össztűzként zúdította rá: magánvélemény. Holott pont a Katolikus Katekizmus mondja ki:

A hatályos jog szerint tévedhetetlen tanítóhivatali döntést hozhat a pápa, ha:

1) egy hitbeli v. erkölcsi tanítást,

2) mint az összes hívők legfőbb pásztora és tanítója,

3) véglegesen elfogadandónak jelent ki (DS 3074; LG 25; 749.k. 1.§).

Az ilyen megnyilatkozásokat - akár ünnepélyes formában, akár rendes és egyetemes tanítóhivatal gyakorlásaként kerül rájuk sor - az összes hívőknek hitbeli engedelmességgel (assensus fidei), vagyis isteni és kat. hittel kell fogadniuk. Ebből következik, hogy kötelesek elkerülni minden olyan tanítást, mely ezekkel ellenkezik (DS 3011; 750.k.)

Ezek után tehát erősen megkérdőjelezhető a hívők egy részének, de ami még fájóbb, hogy a papok, püspökök nagy részének hite is. Nem tisztem megítélni ezt, de ha egyszer valakit elfogadunk Krisztus földi helytartójaként, és ő kihirdet valamit az Isten nevében, akkor hogy' jön ahhoz bárki is, hogy megkérdőjelezze? Nem, nem vagyuk csőlátású katolikus, de ha már egyszer hiszünk valamiben, akkor azt tegyük rendesen! Meg különben is: nézzük már meg, hogy mit mondott a pápa, és mit a Biblia. (...) Jé, a kettő egyezik. Micsoda véletlen, nemde? Szeretni kell a felebarátot, még akkor is, ha az éppenséggel külföldi, muszlim vagy akár menekült - és még sokáig lehet folytatni a sort. Azért, mert a politikai beállítottság mást mond, az egy dolog. Ám egy kérdés: ha a szeretett politikusod azt mondja, hogy utáld őket, ám Isten ugyanakkor azt, hogy szeresd őket, kinek hiszel? Ha a politikusnak, szíved joga, de akkor ne merd magad kereszténynek nevezni! Ha alárendeled az Isteni parancsot holmi ideológiáknak, akkor te nem keresztény vagy, hanem politikai aktivista.

Egy amerikai lelkész mondta egyszer: a vakhit épp olyan veszélyes, mint a hitetlenség. Milyen igaz, nemde? Ezek után felmerül az az elsőnek hülyén hangzó, de nagyon komoly kérdés, hogy a katolikusok (hívők, papok, főpapok) hívők vagy csak szimplán olyanok, mint a bólogató kutyák? Nem egész egy évtizede a Magyar Püspöki Konferencia szeretett volna titokban egy olyan kezdeményezést indítani, aminek célja az lett volna, hogy legalább a templombajárók 10%-át hívővé tegyék. Nem, ez nem vicc, ez így volt. Ebből aztán idővel nem lett semmi, hogy miért, azt lehetne találgatni. Jómagam is sokszor tapasztalom, hogy amikor hallgatom a homíliát, és a pap mond valami bődületes marhaságot, akkor a padokban ülők csupán bólogatnak: mint ahogyan azt teszik az elejétől a végéig. Katolikus szemmel az, hogy a pápa tévedhetetlen, oké. Ám egy pap nem az. Ő (is) tévedhet, és ha teszi ezt a homíliában, lényegesen nagyobb súlya van, mintha mondjuk négyszemközt tenné. Ne úgy járjunk tehát templomba, hogy mindenre csak bólogatunk, hanem használjuk az agyunkat! Isten teremtette, hogy képesek legyünk vele gondolkodni. Pontosan ezért tart ott a világ, ahol: mert az emberek nem gondolkodnak, csak mennek előre, és követik a mézes madzagot.

Noha pontosan a fentiek miatt szakadtam el az Egyháztól, ám teljes szívemből remélem, hogy Isten képes lesz újraformálni a kősziklára alapított közösségét, ami egyszer talán mentes lesz mindenféle erkölcsi fertőtől!