"magyar egészségügy... a f*szomat!"

Megírva: 20:17, 2012. 01. 27.

Alig pár nappal ezelőtt az iskolába menet, a Fejér Lipót utca és a Mérnök utca sarkán egy-egyszeri kis pocsolyát körülölelő sártengerben olyan szinten megcsúsztam, hogy a bal térdemmel ráestem a padkára. Kőből volt... Hál' Istennek egy GDF-es ismerős és egyik évfolyamtársa a környéken sétáltak, és rögtön odajöttek segíteni. Először vonakodtam, de aztán csak ráadtam a fejem, hogy hívják a mentőket. Az egész teljesen ugyanaz, mint bő három évvel ezelőtt, amikor a mekibe csúsztam el, csak akkor a másik térdemre estem rá. Most azonban megúsztam gipsz nélkül. Az ügyeletes oxyológus ortopédus egy nálam alig idősebb doktor néni volt, akinek volt két nagyon helyes segédje - utólag megtudtam, hogy mindkét srác mentőápoló-tanuló. Jött a szokásos eljárás: RTG, majd várakozás, zárójelentés, majd megint várakozás. A fáslit az egyik srác tekerte fel, míg a másikat a lábamat tartotta. Rohadt jól néztek ki mind a ketten! Aztán kitoltak a folyosóra, majd megpróbáltam felkelni a hordágyról, de esélytelen volt. Szóltam, hogy kérek egy betegszállítót, mire közölték, hogy 6 órán belül szállít. Hál' Istennek már három és fél óra múlva ott voltak és már mentünk is haza. Addig a folyosón feküdtem egymagamban, de öröm az ürömben, hogy útközben jött két rohadt helyes srác a járó beteg ellátásra. Az egész tehát olyan érdekesen sikerült. Deo Gratias, amiért sikerült az egész kalandot ép bőrrel megúsznom, és amiért olyan helyes srácokkal találkoztam! :P

"XXI. századi magyar egészségügy, a f*szomat" - hangzott fel nem egy mentős szájából. A János volt az ügyeletes kórház és az oxyológián (azonbelül is az ortopédián) mindösszesen két orvos volt összesen a fekvő- és a járó betegek ellátására. Az egyiket fent említettem, a másik pedig egy nála idősebb férfi, akinek arcát bő három év után is felismertem, hiszen ő kezelte anno a másik térdemet. Amikor ő elment ebédelni, abszolút megállt az élet, hihetetlenül sokan váltak. Mellettem egy idősebb néni combnyaktöréssel két és fél órát feküdt a folyosón fájdalomcsillapító nélkül, míg foglalkozni tudtak vele. Ilyennek kellene lennie az egészségügynek 2012-ben? Az ember csak azért meghalhat, mert nincs elég orvos, aki foglalkozzon vele? Három éve, amikor vittek be, mondta a mentős, hogy kapaszkodjak a kaszniba útközben. Inkább nem tettem, mert ahogyan elnéztem, biztosan a kezemben maradt volna. Magyarország egészségügye egy tízes skálán: mínusz végtelen. Az orvosok, ápolók, mentősök éhbérért dolgoznak, a betegek pedig az állatokhoz hasonló elbánásban részesülnek. Időközben megtudtam, hogy annyira nagy a hiány a mentősökből, hogy egyszerű érettségivel bárki jelentkezhet mentőorvosnak vagy mentőápolónak. Ez már viccnek is rossz. Emberek, miért hagyjuk? Miért engedjük, hogy szó szerint az életünkkel játszanak? Irigylem azt, aki még nem élte át a fent leírt helyzetet, és remélem, hogy nem is fogja megtapasztalni kizárólag a saját érdekében...