Játék vagy élet?

Amikor az ember megnéz egy kicsit is romantikus filmet, elgondolkodik azon, hogy vajon milyen lehetne, ha a valóságban is megtörténhetne; vagyis ha minden olyan egyszerű és könnyű lenne, mint a filmvásznon vagy a papírlapon: két ember találkozik, szerelem első látásra, majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Én is ezt mondom: bárcsak létezne ilyen! A minap egyik ismerősöm jóvoltából kezembe akadt a Sims 3. A Sims sorozat egy amolyan élet-szimulátor, és hozzá kell tenni, hogy nem is akármilyen. Én személy szerint nem vagyok oda az ilyen és ehhez hasonló játékokért, de leültem elé és megtetszett. Iszonyatosan nagy a szabadság benne minden értelemben. Nekem személy szerint az tetszik, hogy lehet benne egynemű párokat csinálni, összeboronálni és éltetni. Pár óra játék után azt veszem észre, hogy már én is részese vagyok a két emberkém életének - oké, ez valamilyen szinten igaz is. De mégis... milyen lenne ez a valóságban?

Képzeljük el, hogy sétálunk az utcán. Random kiszúrunk magunknak egy szimpatikus embert, elkezdünk vele beszélgetni, ismerkedni, aztán nem sokára azon kapjuk magunkat, hogy gyűrű van az ujjunkon és valamelyikünk költözik a másikhoz. Milyen jó lenne, nemde? (...) Szerelem: filozófiai szempontból fogalom, tehát nem lehet megfogalmazni. S valljuk be, ez igaz is. Egyesek szerint kémia, mások szerint vonzalom, megint mások szerint pusztán emberi tulajdonság, képesség. Lényeg, hogy aki megismerkedik vele, az onnantól fogja a rabjává válik és mint a kábítószer hat az emberre. Pszichológiai szempontból az az ember, aki képes az igazi szerelemre, az már egy olyan ponton van, amikor semmiben sincs hiánya (Maslow-piramis, felső szint). Nos, jó tudni, hogy én még messze vagyok ettől... pedig NAGYON sok mindent képes lennék megadni: vagy a szerelemért, vagy érte (rendszeres olvasók ismerik), vagy mindkettőért...!