Minden évben van pár olyan nap, amely a naptárban pirossal szerepel és nem a vasárnap. Ezek úgynevezett ünnepnapok, amikor valami fontos dologra emlékezünk. Helyesbítve: kellene emlékeznünk. Ma például 1956. október 23.-ra, máskor 1848. március 15.-re, és így tovább. A helyzet azonban az, hogy manapság nem emlékezünk. Az, hogy a mai világban minden fontosabb, mint a múlt, egy sajnálatos, de nagyon is jelenlévő jelenség. A probléma nagyobbik része ott kezdődik, amikor valaki ezen ünnep- illetve emléknapokat megpróbálják felhasználni saját önös céljaikra. Márpedig ha megnézzünk, manapság minden ünnep, kivétel nélkül erről szól. Minden egyes ünnepkor azzal van tele a teljes magyar média, hogy melyik párt hány embert tudott utcára szólítani és hányat tudott a másik ellen hergelni. Itt látszódik meg az, hogy a magyar ember annyira hülye, hogy el is megy ezekre a rendezvényekre, ahelyett, hogy ünnepelne, emlékezne, vagy legalább csak egy kicsit is gondolkodna. Noha a magyar sok mindenre képes, de gondolkodni nem. Ha tudna, ma nem ott tartanánk, ahol. Ilyenkor érzem azt, hogy sajnálom, hogy magyar vagyok; sajnálom, hogy a birkák nemzettségéhez tartozom. Azokéhoz, akiknek a politika és a Nagy Vezérek mindennél fontosabbak. Az emberek emiatt megérdemlik a sorsukat. Én pedig igyekszem minél előbb evakuálni magamat Birkaországból, nehogy én is asszimilálódjak valamelyik nyájjal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése