Manapság a retro korszakát élem. Elkezdtem hallgatni régi zenéket, olvasni régi történeteket, feleleveníteni régi emlékeket. Sőt, elkezdtem újranézni minden idők legjobb napi szappanoperáját, az Alles was zählt-et. 4,99€-t fizettem azért, hogy egy hónapon át nézhessem újra azt a közel 1.000 részt, amelyet egyszerűen csak úgy tudok jellemezni, hogy életem egyik legmeghatározóbb sorozata. Rendszeres olvasóim emlékeznek még az ehhez kapcsolódó történéseimre. Lényeg, hogy eredetiben megnézni őket sokkalta másabb, mint csak 10 perces sűrítményeket látni.
Szerelmem a német nyelv iránt természetesen ismét fellángolt. Immáron főleg azért, mert most nincs angol felirat, ami segítene a megértésben. Az elmúlt két napban, amióta megvan az előfizetésem, egy rakat új szót és kifejezést tanultam, csak és kizárólag a sorozatnak köszönhetően. Továbbra is állítom, hogy a német egy gyönyörű nyelv; mind a nehézsége, mind pedig a kiejtése miatt. Akárcsak azt, hogy Essenbe el kell jutnom; helyesebben mondva vissza kell jutnom. Tavasszal szeretnék ismét kijutni, ám immáron nem csak pár órára, hanem már pár napra. Ezzel együtt szeretném majd Kölnt is felfedezni, hátha találkozom Igor Dolgatschewwel vagy Dennis Graboschsal. :) Naív és hiú vagyok, tudom. Mind a sorozat, mind pedig az egész mindenség napról-napra erősíti bennem a vágyat, hogy kiköltözzek és a Gruga Park, a Starnbergi tó és a berlini főpályaudvar közepén elordíthassam magam: Deutschland, ich liebe dich!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése