CzechTour 2017

Élménybeszámoló az éves cseh túrámról:

1. nap:

Hát igen, a MÁV-Start újfent kitett magáért. Több mint 40 perce benn áll a szerelvény a Keletiben, de indulás előtt 2 perccel jönnek rá vonatfelvétel közben, hogy hoppá, nincs mozdony. Na, akkor gyorsan kerítettek egy 380-ast. Aztán jön a szokásos melódia: fékpróba, eVTK, egyéb nyalánkságok; 20 perc késéssel el is indultunk. Nem sokkal a Brnoba való megérkezés előtt odajött hozzám a kalauz, hogy nagyon sajnálja, de a vonat utolsó 4 kocsijának ajtajait lezárta, mert a peron az állomáson túl rövid, és legyek olyan kedves, sétáljak előrébb pár kocsit. Na, ilyet sem hallottam még: mármint hogy tájékoztat, és elnézést kér, holott nem is az ő vagy a ČD hibája. Sebaj, előrébb mentem. Leszálláskor szembesültem vele, hogy újfent esik az eső. Akárhányszor várost akarok nézni Brnoban, kivétel nélkül mindig esik az eső - természetesen nem volt ez másként most sem. A belvárost megnéztem, bár a dolgok nagy részét sajnos nem láttam.

Hagyományos B kocsikból összeállított szerelvénnyel mentem tovább később Ostrava felé. Komolyan mondom, kezdek egyre jobban megbarátkozni a szláv vágányszámozási-rendszerrel. Egy magyarnak első körben teljes káosznak tűnik, de van logika benne egyébként. Szóval, két és fél óra út Ostrava felé, hagyományos kocsikban, egyvágányú pályán, tehát jó szokás szerint bő 10 percet késtünk.

Ostrava még mindig gyönyörű. Rájöttem, hogy én valahogy' vonzódom az ipar-, azonbelül pedig a bányászvárosokhoz. Vítkovice városrészben, a volt bánya és fémolvasztó nagyon jó állapotban van, nyitva a nagyközönség részére, szabadon bejárható. Hátborzongatóan gyönyörű - mintha az ember hirtelen a Fallout világába csöppent volna.

2. nap:

Szeretvén a kalandokat és a vasutat, úgy gondoltam, próbáljuk ki mit is tudnak azok a bizonyos magánvasutak, amiktől a hazai szakszervezetek rettegnek. Ostrava-Svinov – Olomouc hl.n. táv nagyon durván megfelel a Budapest – Győr távnak. 2. osztályon, fedélzeti felszolgálással, HÁROM főnek összesen átszámítva 2.000 forint. Itthon ugyanez a táv EGY főnek, 2. osztályra 2.520 forint mindenféle extra nélkül. Elgondolkodtató, nem?

Olomouc városa érdekes. Óriási érdeklődéssel vágtam neki, és meg is volt az élmény, de valahogy' nem olyan szinten, mint amire számítottam. Rájöttem arra a túra során, hogy noha a csehek manapság már nem túl vallásosak, ám olyan templomaik vannak, hogy az valami eszméletlen! Egyik szebb mint a másik! A belvárosa gyönyörű, régi és mégis élhető. Valahogy a cseheknek sikerül eltalálni minden városban azt az összhangot, ami az épületeket és a zöldterületeket élhetővé teszi.

Egyszer élünk alapon, illetve szombat lévén ne várjunk sokat a következő vonatra című hozzáállásból kiindulva ismét a magánvasutat választottam Pardubice felé. Ismét megmutatta a magánvasút, hogy mennyire gonosz: a távolság kicsivel több, mint fent, ám most Business osztályon utaztunk, ahol olyan felszolgálást és kényelmet kaptunk, hogy jóformán csak a hátsónkat nem nyalták ki. HÁROM főnek 5.000 forintot fizettem. Itthon egyanez még mindig 2.520 forint, EGY főnek, 2. osztályon. Csak hogy érezzük az összhangot:

Üdvözlő italként jár egy fél literes ásványvíz és egy három decis 100%-os narancslé. Emellett a menüből lehet választani enni- és innivalókat. Kávé és tea korlátlan számban, ingyen kérhető, a többi dolog ára azonban a bolti ár töredéke.

3. nap:

Kutná Hora neve nem mond sokat egy átlagos embernek; nemhogy a magyarnak, de még a csehnek sem. Egy teljesen átlagos kisváros az ország közepén, ami azonban a turisták kedvenc célpontja. Már maga az út is érdekes volt: Kutná Hora főpályaudvaráról az iker Bz (RegioNova) úgy jár ki, hogy az első vezetőálláson csücsül a vezető jegyvizsgáló, hátul pedig a motorvonatvezető. Kihúznak az állomásról, majd az első váltó után a vonat megáll, menetirányt vált, és elindul hátra. Delta vágány híján csak így lehet megoldani a közlekedést. Eszméletlen megoldás!

A város érdekességét, mondhatni ékét a jezsuiták gondozásában lévő Szent Barbara katedrális adja. A neogótika egyik gyöngyszeme, nem csak kívül, de belül. A poén az, hogy bentre kapunk egy kétoldalas túravezetést ingyen, ami számos nyelven elérhető, köztük magyarul is. Nem, nem gugli fordítóval készült, hanem teljesen helyes, érthető, összefügő magyar mondatok vannak benne. Őszintén megmondva nincsenek szavak a magyar nyelvben arra, hogy leírjam, mennyire gyönyörű a templom.

Visszafelé a vonat megáll Kutná Hora - Sedlec megállóhelyen. Egy feltételes megálló (értsd: jelezni kell a leszállást előre vagy le kell inteni a vonatot, ellenkező esetben megállás nélkül áthalad) a semmi közepén. Van itt azonban egy osszárium, ahol MINDEN csontokból van: igazi, emberi csontokból. 40.000 ember temetkezési helye, ahol még az osszárium tetején a tornyokon is halálfej van kereszt helyett. Hátborzongató: sétálni egy temetőben, ahol igazi emberi csontok vesznek körül.

Visszafelé Ostrava felé egy kisebb kitérőt tettünk: a csehek nagyon szeretik a thermálfürdőket, de csak nagyon kevés forrásuk van. Az egyik ilyen Poděbrady. Egy aranyos kis fürdőváros a semmi közepén. Sajnos nem időztünk sokat, mert rohantunk tovább Hrádec Královén át Pardubicébe, hogy aztán 2 perc híján lekéssük a Pendolinot Ostrava felé. De keine Panik, hiszen a magánvasút most is kihúzott minket a bajból. A kabinban, ahol voltunk, nem működött a világítás. Jeleztük ezt az utaskísérő felé, és alig 5 percen belül hárman is odajöttek, hogy megnézzék, mi a baj. Na, ezt nevezem szolgáltatásnak!

4. nap:

A hazaút napja. Valahol fáj az, hogy vissza kell térni a megszokott kerékvágásba, de valahol jól is esik. Fura kettősség, ami meg nem határozható érzéseket kelt az emberben. Az eredeti tervek szerint Pendolinoval mentem volna Kassa felé, de lekéstem, így Přerov és Břeclav felé indultam haza az EuroCityvel.

Összefoglalásként annyit tudok csak elmondani - és ebben a cseh barátaim is megerősítettek -, hogy Csehország és Magyarország szinte teljesen ugyanaz, egyedül a nyelv különbözik: ugyanaz a mentalitás, az emberek hozzáállása, az állami rendszerek működése, stb. Én ennek ellenére továbbra is gőzerővel tanulom a nyelvet, és jövőre már sokkal hosszabb időt kívánok kint tölteni.