Keresztény karácsony

Őszintén szólva engem undorral tölt el az, hogy még meg sem ünnepeltük az Isten szentjeit vagy elhunyt rokonainkat, ismerőseinket, máris mikulás csokikkal, szaloncukrokkal és ajándékhalmazokkal találhatjuk szembe magunkat az üzletekben. Ez aztán idővel folyamatosan erősödik: szabályosan az ember képébe nyomják a dolgokat, hogy nesze, vedd meg, jön a karácsony. A karácsony, amely évről-évre egyre inkább olyan hamis jelszavak köré épül, mint ajándékok, család, szeretet. Kérdezem én, hogy hol van az ünnep valódi értelme, jelentése?

Azt szokták mondani, hogy egy születésnapi buli akkor a legjobb, ha mindenkit meghívunk rá, kivéve az ünnepeltet - röviden ez a karácsony maga is. Egy olyan buli, amit már lassan az egész világ ünnepel, de anélkül, hogy tisztában lennének az ünnep valódi értelmével. A mai kapitalista világ olyan jelzőket aggatott ezekre a napokra, mint a család és a szeretet ünnepe, és ha szereted a családodat, akkor elhalmozod őket ajándékokkal, mert ez a szeretet jele és ennyi. Azé a szereteté, ami megakadályoz abban, hogy felebarátodat tiszteld, vagy akár csak egy jó szót szólj hozzá. Azé a szereteté, ami menekülésre késztet akkor, amikor szóba kerül a közös családi karácsonyi vacsora vagy ebéd. Azé a szereteté, ami azt súgja neked, hogy még véletlenül se nézz le a földre az utcán, nehogy észre vedd a nélkülözőt és a segítségért kiáltót. Azé a családé, akiket mindennél jobban utálsz, és azt kívánod, bárcsak másik családod lenne. Azé a családé, akiket naponta bántalmazol akár fizikailag, akár lelkileg. Tényleg ezt ünnepelnénk ilyenkor?

Természetesen nem. Sokan hisznek még abban a mesében, hogy a karácsonyi szellem megérinti az embereket, és ilyenkor megváltoznak. Baromság. Szokták volt mondani, hogy minden csoda három napig tart, és ez tökéletesen észrevehető ekkor. Ha valaki ilyenkor mégis segíteni próbál a másikon, akkor karácsony után már rá sem ismer arra, akinek adott egy szelet kenyeret vagy némi süteményt. Isten azonban látja mindezt, és nem hülye, hogy elfelejtse. Nem úgy működik, mint egy automata, hogy bedobálok pár imádságot, az majd úgyis elfeledteti vele a rosszat. Vagy miért ne tenném ezt meg azt, a gyónás során úgyis feloldozást kapok. Mi emberi ésszel ezekre következtetünk, de az Isten nagyobb nálunk, és pontosan tudja mindezt. Hiszen amit a legkisebbel teszünk meg, az olyan, mintha vele tennénk meg; de amit a legkisebbel nem teszünk meg, az olyan, mintha vele nem tennénk meg (vö. Mt 25:40-45). Tény, hogy Isten a mai ember számára semmit sem jelent mindaddig, amíg valami baj nincs, vagy nem fekszünk a halálos ágyunkon, de kérdezem én, mi lenne karácsonykor, ha Ő ne lett volna?

Merthogy karácsony az Ő fiának, Jézusnak születésnapja. Az Ő ünnepe. Nem az ajándékoké, a családé, a szereteté meg ki tudja még mié. Ez az ünnep Jézusé. Elénekeljük a Mennyből az angyalt, elmegyünk éjféli misére, majd mint aki jól végezte dolgát, letudjuk az idei évre kötelezendően megteendő dolgunkat az Isten felé. Pedig a dolog itt közel sem ér véget, sőt! A karácsonyi csodának nem csak 2-3 napig kellene tartania, hanem egész évben. Igenis emlékezzünk meg az ünnepeltről a tanításaival, avagy szeressünk ajándékok és viszonzás nélkül, segítsük embertársainkat ellenszolgáltatás nélkül és nyissuk ki a szívünket Isten felé - de ne csak karácsonykor!