Megírva: 12:14 AM 2009/12/05
Korábbi írásaim között szerepel egy bejegyzés, amiben azt taglalom, hogy mennyire várok egy régi új barátságot. Ha nem ismernéd a történetet, akkor a jobb (-->) oldali archívumból keresd ki.
Úgy volt, hogy a suli szervez egy különbuszos kiruccanást Bécsbe, s hát mivel Bécs, ezért (közel sem) az első voltam a jelentkezők között. Eközben a korábban említett delikvenssel már elkezdtem MSN-ezni is s azt beszéltük meg, hogy szerdán Bécsben találkozzunk. Az ügy kicsit érdekes, mert azt mondtam, hogy fizetem az útját; üröm az ürömben, hogy nagyon úgy néz ki, hogy az alacsony létszám miatt elmarad a kiruccanás. Írtam a Volánbusznak, mivel nekik vannak 25 fős buszai, most a válaszukat várom. Közben azonban elgondolkodtam egy-s-más dolgon...
Ilyen például az, hogy most szánjak-e rá több ezret... mert ma este felhívtam és az elköszönés előtt egyszerűen lenyomta. Én mondtam, hogy most le kell tennem, mire ő letette. Ebből arra merek következtetni, hogy mégsem komoly ez az egész, s hogy barátság már nem is lehet közöttünk, csak amolyan simple pal-viszony (angol kifejezés, jelentése szimpla haverság). A legszebb az egészben, hogy fingom sincs, hogy most mit is tegyek.
Szeretném a barátság újrakezdését, de mivel ott a múlt, ezért 100...0% biztos vagyok abban, hogy nem fog tudni rám olyan barátként tekinteni, mint anno; újabb haverra meg nincs szükségem, mert abból már így is sok van. Továbbá a bécsi találkozás is jó lett volna (mint amolyan kibékülési találkozás), de miután elgondolkodtam, hogy fizessek több ezret a vonatjegyre, így nem nagyon hiszem, hogy ez a fajta megoldás megérné. Igen, tudom, az emberi kapcsolatok nem mérhetőek pénzben, s ezzel tisztában is vagyok. Csakhogy ja...
Azt hiszem még egy kicsit kivárok, úgy kb. 1 hetet. Ha a dolgokat pozitívnak látom, akkor szó eshet személyes találkozásról. Ha azonban csak szimpla haverként kezel, akkor megpróbálom annak megtartani, s ha huzamosabb idő után sem változik a helyzet, akkor... akkor nem tudom mi lesz, mert qrva sok emlék köt hozzá!
Így is bajban vagyok a suli miatt, az egészségem miatt (el kéne mennem rák- illetve AIDS-szűrésre), a meló miatt s erre még itt van ez is. Bízom benne, hogy találnak valamit a szűrővizsgálatokon s akkor már nem sokáig kell kibírnom az életet! Mindenesetre a jövő augusztusi kínai nyelvvizsgámat azért szeretném letenni...! :)
Korábbi írásaim között szerepel egy bejegyzés, amiben azt taglalom, hogy mennyire várok egy régi új barátságot. Ha nem ismernéd a történetet, akkor a jobb (-->) oldali archívumból keresd ki.
Úgy volt, hogy a suli szervez egy különbuszos kiruccanást Bécsbe, s hát mivel Bécs, ezért (közel sem) az első voltam a jelentkezők között. Eközben a korábban említett delikvenssel már elkezdtem MSN-ezni is s azt beszéltük meg, hogy szerdán Bécsben találkozzunk. Az ügy kicsit érdekes, mert azt mondtam, hogy fizetem az útját; üröm az ürömben, hogy nagyon úgy néz ki, hogy az alacsony létszám miatt elmarad a kiruccanás. Írtam a Volánbusznak, mivel nekik vannak 25 fős buszai, most a válaszukat várom. Közben azonban elgondolkodtam egy-s-más dolgon...
Ilyen például az, hogy most szánjak-e rá több ezret... mert ma este felhívtam és az elköszönés előtt egyszerűen lenyomta. Én mondtam, hogy most le kell tennem, mire ő letette. Ebből arra merek következtetni, hogy mégsem komoly ez az egész, s hogy barátság már nem is lehet közöttünk, csak amolyan simple pal-viszony (angol kifejezés, jelentése szimpla haverság). A legszebb az egészben, hogy fingom sincs, hogy most mit is tegyek.
Szeretném a barátság újrakezdését, de mivel ott a múlt, ezért 100...0% biztos vagyok abban, hogy nem fog tudni rám olyan barátként tekinteni, mint anno; újabb haverra meg nincs szükségem, mert abból már így is sok van. Továbbá a bécsi találkozás is jó lett volna (mint amolyan kibékülési találkozás), de miután elgondolkodtam, hogy fizessek több ezret a vonatjegyre, így nem nagyon hiszem, hogy ez a fajta megoldás megérné. Igen, tudom, az emberi kapcsolatok nem mérhetőek pénzben, s ezzel tisztában is vagyok. Csakhogy ja...
Azt hiszem még egy kicsit kivárok, úgy kb. 1 hetet. Ha a dolgokat pozitívnak látom, akkor szó eshet személyes találkozásról. Ha azonban csak szimpla haverként kezel, akkor megpróbálom annak megtartani, s ha huzamosabb idő után sem változik a helyzet, akkor... akkor nem tudom mi lesz, mert qrva sok emlék köt hozzá!
Így is bajban vagyok a suli miatt, az egészségem miatt (el kéne mennem rák- illetve AIDS-szűrésre), a meló miatt s erre még itt van ez is. Bízom benne, hogy találnak valamit a szűrővizsgálatokon s akkor már nem sokáig kell kibírnom az életet! Mindenesetre a jövő augusztusi kínai nyelvvizsgámat azért szeretném letenni...! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése