Édes élet

Egyik decemberi estén éppen a munkából tartottam hazafelé, a Leányka utcánál vártam a 33-as buszt. Mivel még volt majd' 10 percem a buszig, bekapcsoltam a rádiót és rögtön megütötte a fülem Bródy János egyik legújabb és legszebb dala. Hulla fáradt voltam, de a dal hatására gondolkodóba estem... és ez mind a mai napig tart!

Nem szeretnék dalszöveggyüjtőset játszani, így ezt most nem linkelem be ide. Mindenki hallgassa meg és nagyon figyeljen a dalszövegére. Aki rendszeresen követi blogomat, az tudja, hogy tavaly augusztus óta a lelki világom konkrétan nem létezik. Azóta megannyiszor kerestem olyan dalt, ami megpróbálja leírni az érzéseimet, és mintegy ars poetica a részemről. Eddig végig azt hittem, hogy amikor meghallottam egy hasonló dalt, az lesz az a dal; de tévedtem. Rájöttem, hogy Bródy ezen dala az abszolút nyertes.

Egy szakításon az ember nem teszi túl magát egykönnyen; főleg akkor, ha mindaz rajta kívül eső dolgok miatt történt meg. Én egy tipikus Mi lett volna, ha... ember vagyok, vagyis állandóan ezzel a gondolattal játszom. Sajnos, egy-két ilyen víziót olyannyira jól sikerül megalkotnia az agyamnak, hogy elvisz a hév, és ismét beleélem magam a dolgokba. Aztán, amikor feleszmélek, hogy ez a való világ egy kicsit más, mint az a kép, akkor jön a pofára esés. Valljuk be, augusztus nem tegnap volt, és azóta jó néhány embert megismertem már... azonban csak manapság kezdem érezni azt, hogy vagy az idő, vagy a kémiának köszönhetően noha készen állok egy új szerelemre, de felületesen. Képtelen lennék ismét rendesen beleszeretni valakibe, hiszen még az előzőből a múlt ellenére is szerelmes vagyok. Na, egyesek szerint itt kezdődnek a problémák. Ott meg folytatódnak, hogy az agyon nincs törlés gomb.

Nem tudom, hogy mit fog hozni a jövő, de nagyon várom. Jelenleg képtelen lennék egy igazi, mély szerelmi kapcsolatra, de talán ez később változni fog. Nem tudom. Talán az AWZ-hez hasonlóan folytatódik életem (mint az korábban megtörtént) és Ő visszatér (számításaim szerint) olyan 6-7 év múlva. Nem tudom. Azt viszont igen, hogy mindig is szerettem és mindvégig szeretni fogom! S ezt most nem azért írom, mert kettejünk kapcsolatára az Isten előtt esküdtem meg, hanem ezért, mert ez jön belőlem, a szívemből.