Volt egy álmunk: diploma!

Ma dél körül robbant a hír: a középiskolások saját tüntetést szerveznek a keretszámok csökkentése miatt. A hír a Facebookon látott napvilágot, és futótűznként terjedt. Nem volt tehát kérdés, hogy ott a helyem. A Moszkva téren gyűlt a tömeg. 4-kor felolvasták a HÖOK 6 pontját, egy Hoffmann Rózsáról szóló verset, majd tájékoztattak, hogy félkor átvonulunk az Oktatási Hivatal elé. A rendőrség - akiknek segítségét ezúton is köszönjük - lezárta a Margit krt - Margit-híd - Szalay utca útvonalat, így tudtunk vonulni. Útközben a szembeirányból érkező autók feltorlódtak, mi pedig kiabáltuk: aki dudál, velünk van. S bizony, jó néhányan visszadulták - ekkor pedig örömmámorban úszott a tömeg. A Jászai Mari téren aztán komplett dudakoncert vár minket. Hihetetlenül jól esett. A Szalay utcában már ezt kiabáltuk: aki villog, velünk van. S bizony, jó néhány lakásban kapcsolgatták a világítást. Noha a hideg ellenünk volt, de becslések szerint voltunk vagy négy-hatszázan, de talán még ezren is. Útközben aztán többen is csatlakoztak hozzánk, a rendőrök pedig nagyon készségesek voltak.

Hogy őszinte legyek, jó volt végre kiereszteni a hangomat a diktatúra ellen. Egészen "feloldódtam" és nagyon jól éreztem magam. Tanár és diák együtt vonult, a médiumok pedig mind jelen voltak. Az autósok és a villamoson utazók szó nélkül tűrtek - sőt, jó néhányan még támogatásukról is biztosított minket. Az OH előtt pedig három kisbaba jelent meg egy szemközti ház ablakában, amire ezt skandáltuk: ti vagytok a jövő!

Jelszavaink voltak:

• Volt egy álmunk: diploma!
• Nem hagyjuk!
• Szabad egyetemet!
• Kié a jövő? A miénk!
• Hoffmann Rózsa, gyere ki a hóra!
• Aki dudál, velünk van!
• Aki villog, velünk van!
• Gyertek velünk!

Hétfőn folytatjuk - illetve folytatják, mert akkor én már nem lehetek ott, sajnos. Meg kell mutatni a diktátornak és bandájának, hogy ha tanulni akarunk, akkor tanulni is fogunk, és ezért nem fogunk fizetni! A pénz nem egyenlő az ésszel!